65215. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses kapcsolószerkezet vasúti jelzőkarállító berendezésekhez

•működve, meggátolja azt, hogy a jelzőkart tilosra esés után külső beavatkozással, pl. « kapcsolószerkezetet a jelzőkarral összekötő rúd föltolása által ismét szabadra lehessen állítani, továbbá lehetetlenné teszi a jelzőkarnak szabadraállítását a központi állítóemeltyű és vonóvezeték segítségével, midőn a szerkezet az állításra bár kész helyzetben van, de az elektromágnes áramköre még nincs zárva. A kapcsolórudazat egyes tagjai a találmány szerint oly viszonylagos elrendezéssel bírnak, hogy az elektromágnesnek aránylag csekély az erőszükséglete, amely körülményt {mint az alábbiakból kitűnik) még kedvezőbbé tesz a kapcsolórúdnak az elektromágnes horgonyával való említett összeköttetése. A mellékelt rajzban a találmány tárgya, mely még egyéb alább ismertetendő újításokat is mutat, egy foganatosítási alakjában vázlatősan van föltüntetve. Az 1. ábra a szerkezetet szabványos helyzetében a jelzőkar tilos állásában mutatja, ahol is a rudazat kapcsolva van, de az áramkör még nincs zárva. A 2. ábrán az állított helyzet látható. A 3. ábra a rudazatot kikapcsolt helyzetében, mutatja. A 4. ábra az elektromágnes esetleg kiiktatására, illetve a horgony végleges rögzítésére szolgáló szerkezet részletrajza. - Az (1) árbocra erősített (2) jelzőkar vagy szárny a (3) rúd segítségével a (4) fix forgásponttal bíró szárnykar (5) végével van öszszekötve. A szárnykar másik (6) végén elrendezett (7) csap körül a (8) kapcsolókar forgatható, melynek egyik vége az ugyancsak a (4) pont körül forgó (9) szögemeltyű >(10) bütykével kapcsolódó (11) akasz gyanánt van kiképezve, míg a (8) kar másik <12) vége a (13) rúgó segítségével a (14) elektromágnesnek a (15) tengely körül forgó (16) horgonyával van összekötve, melyet a (17) rúgó a mágnessaruról állandóan leszakítani törekszik. • A szerkezet többi részét a működés kapcsán ismertetjük, mely a következő: . A szokásos (24) állítóemeltyűt átállítva, a (25) jelzőállítótárcsa a (26) vonóvezeték hatása alatt elfordul, a (27) csap a szabványos alsó állásából a fölső állásba jut és a (28) összekötőrúd közvetítésével a (9) emeltyűt elfordítja. A (9) emeltyű üresen mozog mindaddig, míg a (8) kapcsolókar Cl 1) akaszának jobboldali kampójához nem ütközik, amikor is a (8) kart magával viszi és a (7) forgáspont körül elforgatja, míg ezen kar (11) végén levő csap a karrendszer (4) fix forgáspontjába nem kerül. Közben a (13) összekötőrúgó menetei egymásra feküsznek s ezen rúgó ezentúl nyomással szemben mintegy merev összekötőrúd szerepel. Világos, hogy mindez csak akkor történhetik, ha megelőzőleg a (29) billentyű lenyomása folytán vagy a vonat hatása alatt vagy más módon az elektromágnes áramköre záródott. A további mozgás alatt már most a (8) kapcsolókar (12) vége fix forgáspont gyanánt szerepel, mely körül a (7) csap és vele az (5) szárnykar a (9) emeltyűvel együtt elfordul és a (3) összekötőrúd segítségévei szabadra állítja a (2) jelzőszárnyat. A szerkezet ezen állása a 2. ábrán van föltüntetve. Az eddigi működés alatt, mint említettük, a (14) elektromágnes a horgonyt vonzott állásban tartotta. Ha most a telep áramkörét megszakítjuk, a (17) rúgó a horgonyt a (14) elektromágnesről leszakítja, miközben a (8) kapcsolókar a (7) forgáspont körül elfordul és egyúttal (12) végén balirányban kitér, illetve kissé megemelkedik úgy, hogy a (8) kar behúzódik a (9) emeltyű (10) bütykéről és a kapcsolat ily módon megszűnvén, a (2) jelzőszárny saját súlyánál fogva tilosra esik. Ezt a helyzetet a 3. ábra mutatja. Ha most ebben a helyzetben a .(3) rúd fölemelése által a (2) jelzőkart szabadra akarnók állítani, ezt a (8) kapcsolókarnak (18) nyúlványa és a (19) helytálló szegmens, melyek egymáshoz ütköznek, megakadályozzák. Ha most a (24) állítóemeltyűt alsó állásába visszük, akkor a (27) csap a szabványos alsó állásba kerül és a (9) emeltyűt a (28) összekötőrúd segítségével eredeti állá-