65209. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiritusznak időszakosan dolgozó készülékekben való rektifikálására

_ 2 — 5 részből végül 10 rész párolandó anyag lesz. Hogy tehát a feutemlített 80 rész finom szeszt meg lehessen kapni, az üstbe •összesen 110 részt kell adagolni vagy 100 rész finom szeszre átszámítva részt kell lepárolni. Ha minden hektoliter lepárolandó 96-5 térf, %-os spirituszra körülbelül 190 kg. gőzt számítunk, 1 hl. finom szesz előállítá­sához gőz szükséges. Minthogy ezen, eddig szokásos eljárásnál a rektifikálás két részre oszlik vagy két ké­szülékre van szükség vagy pedig oly ké­szülékre, mely időszakonként, minden 5— 10-ik napon harmadik minőségű töltést pá­rol le, ezeken a napokon tehát nem szol­gáltat finom szeszt. Ezen munkamódnál a második minőséget mindig a nyerstermékhez adják. Ez a szesz­minőség annyiban egyenértékű ugyan a nyers spirituszszal, hogy egyszeri rektifiká­lással finom szeszt ad, mindazonáltal ezen minőség'mindig több hozzákevert részt tar­talmaz, mint a nyers spiritus. Ennek foly­tán egyébként azonos körülmények mellett az osszeöntött masszából nem kapható annyi finom szesz, mint amennyit a nyers spiri­tuszból egyedül lehetne kapni. Ha a máso­dik minőséget a nyers spirituszszal telje­sen egyenlővé akarnák tenni, minden pá­rolásnál több harmadik minőséget kellene elvenni és ekkor ezen minőségből többet is kellene -lepárolni. Ezenfölül a jelenleg szokásos eljárásnál a rektifikálás hulladékanyagait, az úgyne­vezett étereket, valamint a kozmás olajat főkép a harmadik minőség különálló föl­dolgozásánál kapják. Ha ezen anyagokat már az első rektifikálásnál, a nyers spiri­tusz lepárlásánál ugyanabban a koncentrá­cióban akarnák megkapni, ez, ha ugyan egyáltalában sikeröl, igen nagy gázmennyi­séget igényelne. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy a hozzákevert anyagok mennyi­sége az üsttöltésben az oszlop nagy ke­resztmetszetéhez képest túlságosan csekély. Hogy az összes előpárlatalkatrészeket a má­sodik minőséggel együtt lehetőleg nagy koncentrációban lehessen megkapni, azokat először az oszlop fölső fenekén kellene összegyűjteni. Minthogy az előpárlat alkat­részeinek elpárologtatási együtthatója egy­nél mindig nagyobb, az üstből fölszálló spirituszgőzök az összes előpárlat alkatré­szeket az egész oszlopon át fölfelé viszik; ezen alkatrészeket csakis a kondensator tartja föl és viszi vissza az oszlopba, de azok itt sem esnek lefelé, minthogy a föl­szálló gőzök által folyton fölfelé ragad­tatnak. A gőzöknek az előpárlat alkatrészeivel való telítése tehát csakis az oszlop néhány fölső tányérján következik be és ez is csak a kondensátor hatásának köszönhető, m; g az oszlop többi része az előpárlatalkatré­szek koncentrációjában nem vehet részt, minthogy az oszlop ezen tányérjain hiány­zanak az előpárlatalkatrészek, melyek a föl­szálló gőzöket telíthetnék. Ha az összes előpárlatalkatrészeket kis mennyiségű spirituszban akarnák koncen­trálni, addig kellene várni, amig az összes előpárlatrészek az üstből ki vannak hajtva és az oszlop fölső részében összegyűltek és csak ekkor szabadna a gőzöket a hűtőbe bocsátani. Épígy az a kozmás olajmennyi­ség, melyet az üsttöltés tartalmazott, oly csekély, hogy ha azt a nagy keresztmet­szetű oszlopban az első párolással olaj alak­jában akarnák megkapni, a párolás végén a sebességet nagy mértékben csökkenteni kellene. Mindkét eljárás sok időt és gőzt igényelne. Az összes ismert időszakosan dolgozó ké­szülékek tehát az oszlop teljesítőképességét nem használják ki • eléggé. Ha a párolás kezdetén elég előpárlatalkatrészt, a párolás végén pedig elég kozmás olajat vezetünk kívülről az oszlopba, ezen hozzákevert anyagok mennj'isége az oszlop fenekén nö­vekszik és egyetlen műveletben, már a nyers spiritusz lepárlásánál a lehető leg-

Next

/
Thumbnails
Contents