65207. lajstromszámú szabadalom • Válaszfaltégla
Megjelent 1914. évi szeptember hó 11-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 65207. szám. XVII/c. OSZTÁLY. Válaszfaltégla. SZTAKICS PÁL MŰVEZETŐ BUDAPESTEN ÉS CSENDES JÓZSEF KŐMŰVESMESTER NAGYKÖRÖSÖN. A bejelentés napja 1913 december hó 23-ika. A találmány tárgya válaszfaltégla, mely az eddig ismert hasonló célra szolgáló tégláktól eltérően úgy van kiképezve, hogy a fal síkjára merőleges nyomóerők hatása alatt nem mozdulhat ki a falból, mimellett az ilyen téglák függőfalak készítésére is kiválóan alkalmasak, mivel mindegyik vízszintes téglasor az alatta levő sort tartja, úgy hogy az egész fal súlyát a főfalakba eresztett szélső téglák hordják, tehát a padozat nincs megterhelve. A találmány szerinti tégla lényegileg kereszt alakjával bír, amelynek keskeny véglapjai rézsútosan állnak a két homloklapra, mimellett a kereszt négy zúgában találkozó lapok nem derékszöget, hanem — mint a széles végű kereszteknél — hegyes szöget zárnak be egymással. A tégla homloklapjaira rézsútosan álló véglapok a bevakolt téglának a fal síkjából való kimozdítását egyik irányban sem engedik meg. Hogy a téglák közötti kapcsolat még szilárdabb legyen, a keskeny lapokon kúpos hornyok és ezekbe illeszkedő kúpos bordák vannak kiképezve, mely utóbbiak, midőn a hornyokba a fal sík;-"a merőleges irányban betolatnak, a hornyokban lévő habarcsot magukkal viszik és a hornyokba sajtolják. A találmány szerinti téglának egy kiviteli alakját a mellékelt rajz tünteti föl, melyen az 1. ábra a tégla homloknézetét, a 2. ábra oldalnézetét, a 3. ábra pedig fölülnézetét mutatja, míg a 4. ábrán egy falrészlet látható. Az (a) kereszt úgy van kiképezve, hogy homloklapjának két vízszintes (b) és (c) ága derékszögű négyszög, két függélyes (d) és (e) ága pedig trapéz alakjával bír, melynek szélesebb oldalai kívül feküsznek. A kereszt keskeny véglapjai ferdén állnak a homloklapokra ós az átellenes (f, g), továbbá a (b, i) és (j, k) lapok egymással párhuzamosak, ellenben a széles végű keresztágak (1, m) lapjai az egyik, (n, o) lapjai pedig a másik homloklap felé összehajlanak. Könnyen belátható, hogy az egymással átellenes és párhuzamos, azonban a homloklapokra rézsútosan álló véglapok, pl. az (f, g) lapok egyike az egyik, másika pedig a másik irányban akadályozza meg a téglának a fal síkjából merőlegesen való kitolását, míg az egymással szöget bezáró (h, 1} és (b, m), valamint az (i, n) és (i, o) lapok a téglának a fal síkjából való kiforgatását akadályozzák meg.
