65169. lajstromszámú szabadalom • Kényszerfeszítésű dugattyúgyűrű

tosítási alakoknál ismert módon spirális alakura van kiképezve és a (b) dugattyúnak ugyancsak spirálisan kiképezett (c) hornyában fekszik. A dugattyúgyűrű egyik (d) vége egyszerűen hozzátámaszkodik a (e) horony (e) végfalához, míg a másik (f) végének a dugattyú belsejében (g) csap körül forgathatóan ágyazott (h, i) szögemeltyű •egyik, (h) karja támaszkodik neki a dugattyú (j) kivágásán átnyóló (k) pecek közvetítésével. A találmány értelmében a (k, i) szög•emeltyűre egy a dugattyúgyűrűtől teljesen független erő hat, még pedig akképen, hogy a szögemeltyű (h) karja az (a) dugattyúgyűrű (f) végére az (n) nyíl irányában nyomó hatást fejt ki és ezáltal a (d) végénél megtámasztott dugattyúgyűrűt széjjelfeszítve, azaz nagyobb átmérőjűvé deformálva, a henger falához szorítja és ily módon a dugattyúgyűrű és a hengerfal között megkívánt; fölületi nyomást, létesíti. A (h, i) emeltyűre ható erő gyanánt bármely ismert erőhatást fölhasználhatunk. így pl. az 1. ábrában, amelynél fekvő hengerű elrendezést tételezünk föl, a (h, í) emeltyűnek, mely az esetben nem szög-emeltyű, hanem kétkarú emeltyű, (í) karján -a (G) súly van kiképezve és ez képezi a (h, i) emeltyűre ható erőt, mely ez emeltyűnek (h) karját a dugattyúgyűrű (f) végéhez szorítja ós ez által a vázolt hatást előidézi. Á 2. ábra szerinti kivitelnél a ható erő az (R) rúgó, mely egyik végével a (b) dugattyú egy szilárd (1) pontjához, másik végével az (i) emeltyűkar végéhez van kötve. Az 3. és 4. ábránál forgó hengerű motorok vannak föltételezve és eme kiviteli alakoknál az (i) emeltyűkar végére az (M) tömegek vannak erősítve. A hengerek forgása közben ezen (M) tömegekre a (C) centrifugálerők hatnak és a jelen esetben ezen •centrifugális erők szolgálnak a (h, i) emeltyűre kifejtendő erőhatás létesítésére, amelyeek következtében a (h) kar a dugattyúgyűrű (f) végére (n) nyíl irányába eső nyomást fejt ki s ezáltal a dugattyúgyűrűnek a hengerfalhoz való feszülését előidézi. A 4. ábrabeli kivitelnél a 3. ábrabelivel szemben az az egyszerűsítés áll fenn, hogy a (h, i) szögemeltyű (g) csapja gyanánt msga a dugattyúcsap van fölhasználva. Ez a kiviteli mód azonban a szerkezet egyszerűbb voltán kívül még más előnnyel is bír. Míg ugyanis a 3. ábrabeli kivitelnél a dugáttyúcsap tengelye a papir síkjába esik, tehát a hengerek forgása a papir síkjára merőleges síkban történik, a 4. ábrabeli kivitelnél a dugattyúcsap a papir síkjára merőleges, tehát a hengerek forgása a papir történik. Ismeretes már most, hogy a forgóhengerű motoroknál a dugattyúnak a rendes alternatív mozgásból eredő gyorsulásokon kívül a forgás síkjába eső Coriolisgyorsulása is van, ennek tehát a dugattyún levő dugattyúgyűrűk tömege is alá vannak vetve, amiből a dugattyúgyűrűben periodikus tömeghatások keletkeznek, melyek a dugattyúgyűrűnek feszültségét a gyűrűnek a forgás síkjába eső pontjaiban fölváltva a tömeggyorsítás értékével megnövelik, illetőleg csökkentik. A forgássíkra merőleges síkban ily Coriolis-hatások nincsenek, vagyis ezen síkban, mely tehát a Coriolis-hatásokra nézve semleges zona, a dugattyúgyűrű feszültsége forgás közben állandó marad. Épen ezért előnyösebb a dugattyúgyűrű (f) végpontját ezen semleges síkba elhelyezni, mert akkor a (h) emeltyű által csupán a dugattyúgyűrűben uralkodó állandó középfeszültség győzendő le, tehát csupán ezzel egyenlő értékű nyomás fejtendő ki, míg a 3. ábra szerinti elrendezésnél abban a pillanatban, amikor a Corialis-gyorsulásak okozta tömegerők a középfeszültséghez épen hozzáadódnak a (h) emeltyű által akkora nyomás fejtendő ki, hogy ezek összegét is képes legyen legyőzni. A 3. ábra szerinti elrendezésnél tehát nagyobb (C) centrifugál erőre, azaz nagyobb (M) tömegre van szükség, mint a 4. ábrabeli elrendezésnél úgy, hogy tehát ez utóbbi a kedvezőbb. Az ábrázolt és leírt kiviteli alakok, természetesen a találmány tárgyának csupán egyes foganatosításai, amelyeken kívül azonban a találmányi gondolat keretében még számos más megoldás is képezhető, így pl. a ható erőknek legyenek azok