65168. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tüzelőanyagok elgázosítására

-2-melléktermékektől mentesített gáz szolgálhat, amelyet a találmánybeli eljárással nyerünk. Az elgázosítandó aprószemű tüzelőanyag ezáltal a fölületén azonnal fölmelegszik ugyancsak 900°-ra, míg a gázok a fölszintül csekély mélységben már csaknem teljesen leadták melegüket. Azon mérvben, amint gázt bevezetünk, a gázosítótaitány tartalma mindinkább fölmelegszik, olykép, hogy egy bizonyos zóna, amely fölött a gáztalanított adag 900° hőmérsékletű, lassanként lefelé halad előre. Ezen gáztalanító zóna alatt a gáztalanítási termékekkel terhelt gázok hideg anyaggal érintkeznek, amelyen a kondenzálható rész lecsapódik. Amint a gáztalanítási zóna lefelé előrehalad, úgy a már egyszer kondenzált alkatrészek is újra elgázosíttatnak és lejebb ismét lecsapódnak. Ilykép a kondenzálható alkatrészek az egyes tüzelőanyagokra nézve tapasztalatilag megállapított gázsebesség mellett folytonosan növekvő mennyiségben folyadék alakjában a rostélyra jutnak és azon keresztül kilépnek, hogy az elgázosítóból a (H) csövön keresztül elvezettessenek. A kondenzálódásnál a csapadék alkatrészei (víz, kátrány stb.) forráspontjuknak megfelelően különbözőkép viselkednek úgy, hogy különböző időben jelennek meg nagyobb töménységben a rostélyon és ilykép elkülönítve nyerhetők. Amint az adagot elegendő mérvben gáztalanítottuk, elzárjuk a gázvezetékeket, az (E) födőt eltávolítjuk és a tartányt fölbillentve kiürítjük, mire azt újabb adaggal vagyis elgázosítandó tüzelőanyaggal töltjük meg és a leírt módon újból gáztalanítjuk. Ha a gáztalanított maradék melegét a gáztalanításra alkalmazott gáz fölmelegítésére akarjuk hasznosítani, úgy a kiürítés előtt ezt a gázt a forró maradékon keresztül vezetjük és a fölhevített gázt egy másik frissen megtöltött gáztalanítóba vezetjük. A gáztalanítási a gáztalanítási termékek élesebb különválasztása céljából két vagy több fokpzatban is eszközölhetjük, amennyiben például előbb kb. 400° hőmérsékletű gázt vezetünk keresztül és csak ha az adag már lefelé egészen a rostélyig fölvette ezt a hőmérsékletet, végezzük el a tökéletes gáztalan.ítást 900° hőmérsékletű gázzal. Néha célszerű emellett az alacsony hőmérsékletek számára redukáló gáz helyett túlhevített gőzt, még pedig akár vízgőzt, akár pedig elgőzösített szénhidrogéneket vagy hasonlókat használni, amiáltal a megfelelő gáztalanítási termékeket koncentráltabb alakban nyerjük. Nagyobb víztartalommal bíró tüzelőanyagok elgázosításánál azokat előszárítjuk ós e célból az elgázosítás előtt csekély kb. 100—200° hőmérsékletű gázokat vagy gőzöket vezethetünk az adagon keresztül a föntebb leírt módon, hogy ezáltal főként a vizet hajtsuk ki. Az ily szárítást gyakran igen egyszerűen, mérsékelten meleg levegővel is eszközölhetjük. Az előszárítás azzal a hatással jár, hogy a víz kihajtására szükséges tetemes melegmennyiséget nem kell a gáztalanítást végző gázoknak szolgáltatniok. Ezáltal egyrészt a gáztalanítási termékeknek vízzel való hígítását kerüljük el, másrészt pedig a fűtőberendezést is megfelelő mérvben tehermentesítjük. A gáztalanító kemencében fölhalmozott tüzelőanyagnak előzetes szárítása csekélyebb víztartalom esetén is előnyös akkor, ha a gáztalanítási termékeket lehetőleg vízmentesen akarjuk tartani. Jó koksz és nagy fűtőerejű gáz nyerése céljából fontos, hogy a bevezetett gáz lehetőleg kevés szénsavat tartalmazzon. Ezt azáltal érhetjük el, hogy a gázt az ilyfajta célokra alkalmas ismert készülékekben, pl. rácskamrákban vagy ellenáramú előmelegítőkben (rekuperátorokban) a szükséges hőmérsékletre hevítjük. Emellett különösen ellenáramú előmelegítőknél a hevítést nem egészen a kívánt hőmérsékletig eszközöljük, hanem a szükséges hőmérsékletet olykép érjük el, hogy utólag még kevés, fölhevített levegőt vezetünk a forró gázba. Ez esetten csak csekély mérvű szénsavtartalomnövelésről van szó, minthogy 1% szénoxidnak 1% szénsavvá való elégése már kereken 100° hőmérséklet-emelkedést idér