65157. lajstromszámú szabadalom • Megerősítőberendezés alaptalpakon nyugvó lehúzható keréktalpak számára

zott (d2) toldat a keróktalp alsó fölületéhez támaszkodik, minek folytán a fül szilárd támasztást nyer. A (c) orsó megszorításánál az orsó feje a hüvely gyanánt kiképezett a (cl, c2) karimák között az orsó körül forgatható (e) záróhorogra nyomást gyakorol; ezen záróhorog (el) orrával a (bl) zárógyűrűn alkalmazott gyűrűs horonyba kapaszkodik. Ha a csavart meglazítjuk, az (el) orr a gyűrűs horonyból kilép úgy, hogy a záróhorgot 180°-al el lehet forgatni, mire a légtömlőt befogadó keréktalp lehúzható. Az 1. ábrán föltüntetett példánál a (b) fül csavarmenetes furattal ellátott tömör darab, míg a 2. ábrán föltüntetett példánál a fül függőlegesen átvezetett, derékszögű (d3) kivágással van ellátva, melyben a csavarorsó számára csavarmenetekkel ellátott, vízszintes irányban eltolható [ (f) betét van alkalmazva, a fül mellső és hátsó falán pedig a csavarorsó számára a (d4) furatok vannak elrendezve. Ha már most a megszorított csavarorsót hátrafelé fordítjuk, mindenekelőtt az (f) betét addig tolódik el, míg a fül hátsó falához nem ér, az orsó pedig mindaddig helyzetében megmarad. Ennek folytán az orsónak csak csekély, körülbelül fél menetmagasságnak megfelelő elfordítása útján a záróhorgot képesek vagyunk meglazítani úgy, hogy a zárókorog anélkül, hogy az orsót tovább kellene fordítani, az orsóval együtt a gyűrűs horonyból kihúzható és átfektethető, miután az (f) betét a kihúzó mozgást szintén követi. Ez annyiban előny, amennyiben a keréktalp lehúzása után új keréktalp ráhelyezése alkalmával a záróhorgot azonnal ismét a gyűrűs horonyba lehet tolni és ennek folytán a záróhoronynak együtt való elforgását a csavarorsó megszorításával el lehet kerülni, míg az 1. ábrán föltüntetett berendezésnél a záróhorgot a csavarorsó megszorításánál kézzel kell tartani mindaddig, míg a gyűrűs horonyba be nem lép. A 7—9. ábrákon föltüntetett foganatosítási példa az előbbiektől abban különbözik, hogy a fejes csavarorsón forgathatóan ágyazott záróhorog úgy van elrendezve, hogy a záróhorgot a csavarorsó és záróhorog között alkalmazott, a csavarorsó záró helyzetében megfeszített (g) spirális rúgó a csavarorsó meglazításánál önműködően kilöki, mimellett a záróhorog megfordítva szintén könnyen hozható záró helyzetébe, még pedig azáltal, hogy a záróhorgot függőleges helyzetébe hozzuk, a csavarorsó feje fölé nyúló üreges (h) csavarkulcs segítségével a keréktalp felé nyomjuk (9. ábra) és ezen helyzetében mindaddig fogva tartjuk, míg az üreges csavarkulcs segítségével a hüvelybe becsavarolt csavarorsó feje a záróhorgot el nem éri, miáltal a keréktalp két része egymással ismét összeköttetett. A rúgó ekkor, mint a 7. ábra mutatja, feszített állapotában megmarad. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Megerősítőberendezés alaptalpakon nyugvó, lehúzható keréktalpak számára, azáltal jellemezve, hogy a lehúzható keréktalp megszorítására szolgáló csavaros berendezés a kerékkoszorútól függetlenül az alaptalppal könnyen kicserélhetően van összekötve. 2. Az 1. igényben védett megerősítő berendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a záróhoroggal ellátott, ismert módon fejes orsók gyanánt kiképezett csavarorsók az alaptalp alatt vannak elrendezve, ahol egy-egy csavarmenettel ellátott, az alaptalp középső bordájába akasztott (d) fülbe kapaszkodnak. 3. Az 1. és 2. igényben védett megerősítőberendezés foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a (d) fül függőlegesen átvezetett, derékszögű (d3) kivágással van ellátva, melyben az orsó számára csavarmenetekkel ellátott (f) betét van alkalmazva, míg a fül mellső és hátsó oldalán az orsó számára (d4) furatok vannak elrendezve, minek folytán az orsó meglazított állapotában a betéttel együtt vízszintes irányban elcsúsztatható, anélkül, hogy az orsót e közben forgatni kellene. 4. Az 1. igéilyben védett megerősítő berendezés foganatosítási alakja, azáltal jel-