65151. lajstromszámú szabadalom • Súrlódótárcsa súrlódó hajtóművekhez

bármily szög alatti helyzetben való beállí­tása. A (8) vezető tárcsák (4. ábra egymás felé néző végeiken széles (15) karimákkal bír­nak, amelyeknek belső, egymással szemközt fekvő tárcsaszerű fölületei koncentrikus, gyűrűalakú és célszerűen fecskefarkszel­vényű (16) bordákat, illetőleg kiugrásokat hordanak. Ezek közé gyűrűalakú (17) súrlódó részek vannak beillesztve, amelyek anya­gául bőr, vagy általában a súrlódási erő átvitelére, illetőleg súrlódó hajtófölületül alkalmas anyag választható. Ezen gyűrű­alaku szakaszok elrendezése a 2. ábrából vehető ki. Célszerű ugyan, hogy a (17) súrlódó részek folytonos gyűrűket képezze nek és így mint különböző átmérőjű alátét­tárcsák működjenek, azonban a találmányra nézve a (17) részek ilyen kiképezése nem okvetlenül szükséges, amennyiben azok rö­videbb körgyűrű szelvényekből is össze­állíthatók. Azonkívül a (17) részek által al­kotott fölületnek nem kell szigorúan kör­ívalakú vagy általános elemekből állnia, de mindenesetre olyannak kell lennie, hogy az alább leírandó fontos eredmények elérhetők legyenek. A (15) súrlódótárcsák között (4. ábra) és a (8) vezetőtárcsákat hordó (10) tengelycsa­pok alatt, egy (18) hajtott kerék, vagy közlő­tag yan alkalmazva. Ezen kerék, amely fémből készíthető el, a jelen kiviteli példá­nál egy függélyes (19) tengelyre van erő­sítve, amelynek fölső vége a (11) hüvelyben elrendezett csapágyban foroghat. A (18) kerék előnyösen akkora átmérőjű, hogy az egyik (17) súrlódó tárcsától a másikig ér úgy, hogy ezek a hajtott (18) kerékre átlósan szemközt fekvő pontokon súrlódást fejthet­nek ki. A gép működése közben a (7) hajtószíj a (4) főhajtótárcsa mozgását a függélyes (5) orsóra viszi át, miközben a (8) vezetőtárcsá­kat ellentétes irányú forgásba hozza úgy, hogy ezek a közlőmű h ajtótárcsáivá vagy hajtóelemeivé lesznek, {3. és 4. ábra,), mivel mint a 3. ábrából látható, ellenkező irány­ban forgattatnak és a (18) hajtott kerékre annak átellenes pontjain hatnak. Ennélfogva a (18) kerék és ennek (19) tengelyre for­gásba jön, amely forgás aztán a (19) ten­gellyel létesített kapcsolat szerint bármilyen részekre és bármely célból átvihető. Világos, hogy ha a (19) tengelyt a (18) hajtott elemmel együtt, vagy ezen elemet a (19) tengelyen (a választott szerkesztési mód szerint) úgy mozdítjuk el, hogy a haj­tott elemet a (15) hajtótárcsák forgástenge­lyétől kisebb vagy nagyobb távolságra tol­juk, akkor a (18) elemre, valamint ennek (19) tengelyére átvitt sebesség megváltozik, és pedig oly módon, hogy a hajtott elem­nek a hajtótárcsák tengely éhez való közelí­tése a Bebesség csökkenését, eltávolítása pedig a sebesség növekedését vonja maga után. A találmány tárgyának egyik lényeges jellemvonása a (15) hajtótárcsák fölületének kiképzésében áll. Régóta törekedtek már tárcsaalakú elemmel és egy ezzel együtt­működő elemmel vagy kerékkel biró súrlódó hajtómű előállítására, amelynél az utóbb említett elem vagy kerék a tárcsaalakú elem fölületére keresztirányban beállítható oly célból, hogy ily módon a mozgás, amely­nek sebessége az együttműködő elemnek a hajtótárcsa forgástengelyétől való távolsága szerint változik, átadható vagy átvehető le­gyen. Eddigelé azonban nem sikerült a hajtótárcsa fölületét, amely fölött az együtt­működő elem sugár irányában beállítható, kielégítő módon előállítani. így például a bőr, amelyet e célra eddigelé leginkább alkalmaztak, hamar megnyúlik és az alatta lévő fémtől elválik úgy, hogy a berendezés használhatlan lesz. Ezzel szemben a 2. és 4. ábrában föltün­tetett berendezés rendkívül tartóssága által tűnik ki. Nem szükséges ugyan, hogy a (16) gyűrűalakú bordák fecskefarkalakú kereszt­szelvénnyel bírjanak, azonban ez a kikép­zési mód célszerűbb, mivel akkor a bordák közti mélyedésekben elrendezett bőrgyűrűk a reájuk gyakorolt súrlódó nyomás követ­keztében a bordák egymás felé hajló falai­hoz nyomatnak és a hornyokat kitöltik, minek folytán a bőrgyűrűk szilárdan fe­küsznek a hornyokban és az őket tartó (15)

Next

/
Thumbnails
Contents