65150. lajstromszámú szabadalom • Gőzsugárszivattyú
sát mindaddig kell folytatni, míg az (II, 12) manométerek nem jelzik, hogy a kétrendbeli szájcsőcsoporton egyenlő mennyiségű gőz áramlik át. Ekkor a keverőkamrában a «pl» nyomásnál kisebb «p2» nyomás uralkodik. Ha a következő csapok nyittatnak a leírt módon, a keverőkamrában a nyomás tovább kisebbedik és az eredetileg egy szájcsőcsoporttal dolgozó gőzsugárszivattyú két, három és négy szájcsőcsoporttal dolgozó gőzsugárszivattyúvá alakul át anélkül, hogy a gőzfogyasztás csökkentetnék; az egy szájcsőcsoporttal dolgozó gőzsugárszivattyúnak két, három ós négy szájcsőcsoporttal dolgozó gőzsugárszivattyúvá való átalakítása annak megfelelően történik, amint a keverőkamrában uralkodó nyomás kisebbedik. A száj•caöveket elhagyó gőzsugarak tehát a keverőkamrán elég nagy sebességgel áramlanak át úgy, hogy bizonyos útnak megtétele után nem terjednek ki oly mértékben, hogy a keverőkamrának harántmetszetet teljesen kitöltenék és az ebbe beszívott anyagnak kifolyását meggátolnák. Az indításnál szükséges műveletek kísérletezés nélkül foganatosíthatók, ha a manométereknek számlapján alkalmazva vannak azok a jelzések, melyek megmutatják, hogy a manométerek mutatóinak mily állásókban kell lenniök akkor, amikor a gőzsugárszivattyú egy, két, három, illetve négy szájcsőcsoporttal dolgozik. A jelen találmányt képező gőzsugárszivattyúnak egy másik foganatosítási alakjánál azok a szájcsövek, amelyek legkisebb harántmetszeteinek átmérője a legnagyobb, központosán vannak elrendezve és a legkisebb harántmetszetnek nagyságát szabályozó tűvel vannak fölszerelve. Ez a foganatosítási alak azonban nem szolgáltat oly jó eredményeket, mint az előbb ismertetett foganatosítási alak. Ennél a foganatosítási alaknál ugyanis a központosán elrendezett szájcsőcsoportból kiáramló gőzsugárnyaláb és a keverőkamrának fala között lévő, gyűrűalakú harántmetszettel biró térben, a falnak késleltető hatása következtében örvénylő mozgás létesül, mely a gőzsugárnyalábnak mozgási energiáját kisebbíti és annak gyors szétterjedését idézi elő. Ez az örvénylő mozgás nem létesül a külső szájcsőcsoportból kiáramlóan ürös gőzsugárnyalábnak belsejében, ahol a keverőkamrának fala késleltető hatást nem gyakorol. A találmányt képező gőzsugárszivattyúnak első foganatosítási alakjánál az indítás akként is végezhető, hogy a gőz a legkülső körben elrendezett szájcsőcsoportba vezettetik be és ha a keverőkamrában a nyomás a «pl» nyomásig kisebbedett, a gőzbevezetés akként szabályoztatik, hogy az (II) manométer a normális üzemhez szükséges nyomást mutassa. Ekkor a keverőtérben uralkodó nyomás a «P1» nyomásnál annyival kisebb «pl» nyomásig kisebbedik, hogy a (H2, HB, H4) csapok egyidejűleg nyithatók és a gőzsugárszivattyúnak normális üzeme megkezdhető. A találmányt képező gőzsugárszivattyúnak második foganatosítási alakja az első foganatosítási alakjától csakis annyiban tér el, hogy az csupán az ismertetett második indítási mód szerint indítható és hogy szerkezete ennek megfelelően egyszerűbb. Ezen második foganatosítási alaknál csakis két, (FI, F2) cső (2. ábra) ágazik el a gőzvezetéktől és az egyik cső egy, a másik három, koncentrikus körökön elrendezett szájcsőcsoportot táplál gőzzel. A gőzsugárszivattyúnak ezen második foganatosítási alakja a legtöbb esetben elég biztosan indul. Az (F2) csővel összekötött és egymással párhuzamosan kapcsolt összes szájcsőcsoportok (B2, B3, B4) szájcsöveinek elvezető nyilasai, valamint azoknak legkisebb harántmetszetei is, egyenlő nagyok. A találmánynak egy további foganatosítási alakjánál a gőzvezetéktől elágazó csöveknek mindegyike több, koncentrikus körökben elrendezett sugárcsőcsoportot táplál gőzzel. SZABADALMI IGÉNY. Gőzsugárszivattyú, jellemezve több, koncentrikus körökben elrendezett és a
