65114. lajstromszámú szabadalom • Centrifugál regulátor lendítőtömegeinek kényszermozgású párhuzamos vezetése

rülmények között önmagukkal párhuzamosan tolódnak el és rázkódások vagy ingások által sem hagyhatják el soha vezetőpályájukat. Mellékelt rajzon látható jelen találmány több példaképpeni kiviteli alakja a különböző regulátorszerkezetekre alkalmazva. Az 1. és 2. ábrák szerinti kiviteli alakoknál az újítás oly regulátorrendszereknél látható, melyeknél a (b) rugók hatása alatt álló (a) lendítőtesteket három (c, c', c') görgő vezeti, a közös vízszintes síkban fekvő (d, d', d') fölületeken. Ezen vezetési mód föltétlenül biztosítja a lendítőtesteknek egyenesbe vezetését a vízszintes síkban és rendes körülmények köpött a lendítőtömegek meg is maradnak helyes helyzetükben és önm.igukkal párhuzamosan mozognak el, mivel súlypontjuk a három alátámasztási pont között fekszik. Ellenben lehetséges, .hogy a lendítőtömeg teljes egészében, vagy pedig csak egyik (c, c', c') görgőjével az illető futófölületről fölemelődik. Ezen hátrány kiküszöbölése céljából a lendítőtömeg fölött kétkarú (e) emelő van, mely mindkét "végén egy-egy (f) görgőt hord. Ezen emelőt a (g) csavaranyával olyképp állítjuk be & (p) tengelyen, hogy az (a) lendítőtesteket egyenletesen és tartósan hozzászorítsa a <d, d', d') futó fölületekhez, anélkül, hogy st lendítőtömegeknek sugárirányú elmozgását gátolná. Ezen berendezés által eléretik, hogy a lendítőtömegek sem egyoldalulag föl nem billenhetnek, sem pedig teljességükben a futófölületekről le nem emelődhetnek, bármely külső körülmények akarnák is ezen kedvezőtlen mozgásokat előidézni. A második kiviteli alaknál jelen találmányi gondolat oly szabályozószerkezetre alkalmaztatott, melynél az (a) lendítőtestek a 3. és 4. ábrán látható módou (h, h) görgőrendszerrel vannak az (i, i) kulisszavezetékekben vezetve, mely görgőrendszernek tengelye a lendítőtest mely pontján halad át. Ezen szerkezetnél a vezetékek nagyobb arányú függélyes mozgást kizárnak, ellenben a lendítőtestek a (h, h) görgők csapjai körül elforoghatnak. A lendítőtömegek tehát nem kénytelenek sugárirányú mozgásuk közben önmagukkal párhuzamosan eltolódni, azonkívül pedig adott alkalommal az (i, i) vezetékek között rezeghetnek, miáltal úgy a vezetékek, mint a vezető görgők kedvezőtlenül vétetnek igénybe. Mindkét rendbeli hátrány elkerültetik az (e) kettős karnak alkalmazása által, mely azonbaü mindegyik karjának szabad végén lévő (f) görgőkön kívül mindegyik karon még egy (f') görgővel van ellátva. Azáltal, hogy ezen (f, f) görgők meghatározott távolságban vannak egymástól és úgy vannak elrendezve, hogy a lendítőtestek minden helyzeténél azoknak súlypontvonalában, elrendezett (h, h) vezetőgörgőkön mindkét irányban túlérnek, lehetetlen, hogy a lendítőtestek pályájukon elforduljanak és bármily módon fölfelé mozogjanak. Ez esetben tehát a (h, h) kulissza vezetékek egyszerű sima vezetőpályákként is képezhetők ki. Az 5—6. ábrák végül a találmánynak oly szabályozószerkezetekre való alkalmazását mutatják, melyeknél a lendítőtesteket csuklós karok vezetik és pedig az 5. ábra esetében egy vezetőkarpár, a 6. ábra esetében pedig két vezetőkarpár van mindegyik lendítőtest számára kiképezve. Az 5. ábra szerinti szerkezetnél a 3. és é. ábrákon bemutatott (e) kettős kar alkalmaztatik,"két-két (f, f) vezetőgörgővel mindegyik karon; mivel azonban itten a lendítőtestek nem mozognak egyenes vonalban, hanem az (1) vezetőkarok (k) forgáspontja körül körívet írnak le, gondoskodni kell arról, hogy a kettős (e) emelőkar ezen mozgást követhesse. Ezen célból ezen kettős kar a (p) tengely (m) nyúlványán föl-alá elmozoghat és (n) rúgó által szoríttatik lefelé olyképp, hogy a találmány értelmében kívánt hatás tökéletesen eléressék. A 6. ábra szerinti szerkezetnél, melynél két-két vezetőkarpár vezeti a lendítőtesteket, elégséges az egy-egy görgővel ellátott (e) kettős kar, mely azonban az 5. ábra szerinti módon rúgóhatás alatt kell, hogy álljon. Természetesen jelen találmány alkalmazási tere nem szorítkozik tisztán a rajzokon