65100. lajstromszámú szabadalom • Ércpénzvizsgáló készülék
aott zavar föllépésekor megakadályoztatnak. Amint a (6) emelő, bizonyos darabbal, elforgattatott, egy a (6) emelővel összekötött {20) rúgó (19) toldata a (21) rögzítődarab, egy kimetszésébe ugrik be, miáltal a (6) emelő, mely a (22) rúgó következtében eredeti helyzetébe visszatérni törekszik, rögzíttetik. Az ugyancsak egy (21) rugóval ellátott (9) emelő eredeti helyzetébe igyekszik visszatérni, amint a pénzdarab a (8) csap alatt tovahaladt, ezen visszamozgásban azonban megakadályoztatik, mivel (23) karja a (6) emelő (30) nyúlványára támaszkodik. A pénzdarab most az (1) pénzcsatorna függőleges részében tovább esik lefelé és a (24) rugók csúcsai közé jut. Egyidejűleg a pénzdarab a (20) rúgóra esik úgy, hogy a rugót lefelé szorítja, a (19) toldat tehát a (21) rögzítődarab kimetszéséből kiemelkedik. A (6) emelő tehát szabaddá válik és kezdeti helyzetébe tér vissza, miáltal a (20) rúgó a pénzcsatorna bevágásából kitolódik (1. ábra). Ezzel egyidejűleg a (9) emelő szabaddá válik és a (10) emelőre esik, mely ezáltal ugyancsak kezdeti helyzetébe (2. ábra) vezettetik vissza. Amint a pénzdarab a (20) rúgóra esik, a rúgó, rugalmassága következtében, visszapattan. A (20) rúgó ezen visszapattanásának szabályozására, alatta (25) ütközőc3avar van elrendezve. A pénzdarab tehát szintén fölfelé mozog, minthogy azonban a célszerűen éles, kanálalakú végekkel bíró (24) rugók a pénzdarabhoz most szög alatt állanak, ennélfogva a pénzdarab, ha éles verettel bír, e rúgók között igen hamar megreked, míg a kopott pénzdarabok sima tárcsák és hasonló hamis pénzdarabok lényegesen magasabbra ugranak vissza. A (24) rugók helyzetének és alakjának természetesen a pénzdarabok minőségéhez kell illeszkednie, hogy különböző pénzdarabokat is megkülönböztetni lehessen. így pl. a német váltópénz az egyik oldalon «Deutsches Reich 1907. Pfennig» fölírással bír, mely teljes kört képez. Egy ilyen pénzdarab akadálytalanul jut a két (24) rúgó közé, amint azonban fölfelé ugrik, az egyik vagy a másik (24) rúgó, aszerint, hogy melyik oldalon vannak a pénzdarab számjegyei, a fölíráshoz ütközik és a pénzdarabot fogvatartja. Ha a pénzdarab a kellő helyzetben tartatott föl, akkor a (6) emelő ellenállás nélkül lenghet vissza eredeti helyzetébe, (4) tolókája tehát a (3) kivezető csatornát elzárja úgy, hogy a pénzdarab a pénzbeszedőberendezés (2) nyílásán esik keresztül. Ha ezzel szemben a pénzdarab, illetve a hamis pénz túlmagasra ugrott föl, akkor a (6) emelő (26) nyúlványa, az (1) pénzcsatornában kiképezett nyíláson keresztül a pénzdarabhoz ütközik, miáltal a (6) emelő visszalengése annyira késlekedik, hogy a (10) emelő kezdeti helyzetébe előbb tér vissza és így (13) nyúlványa a (6) emelő (14) nyelve elébe tolódik. A (4) tolóka tehát most a (3) kivezető nyílást szabaddá teszi és azon a rossz pénzdarab keresztülesik. A (10) emelő két (27) nyúlvánnyal bír, melyek a (24) rugókhoz szorulnak, miáltal a (10) emelőnek a nyugalmi helyzetbe való visszatérésekor, a (24) rugók szótszoríttatnak és a fogvatartott pénzdarabot szabadon engedik. A (28) szalag a (9) emelőnek a fölemelt állásban való vezetésére szolgál. A 3—5. ábrákon föltüntetett második foganatosítási alaknál a (2) pénzbeszedő nyílással éí a (3) visszafizető nyílással bíró ferdén lejtő (1) pénzcsatornán oldalt, ismét egy (9) emelő van, a (29) csavar körül forgathatóan, megerősítve. A (9) emelőn lévő (8) csap itt is az (t) pénzcsatorna egy nyílásán keresztül, a pénzdarab pályájába nyúlik be úgy, hogy a pénzdarabnak a (7) bedobó nyílásba való bedugásakor, a (9) emelő fölemelkedik. A (9) emelőhöz a (31) légfék van erősítve, mely a (9) emelő mozgásait lassítja. Az (1) pénzcsatorna jobb végén van a (6) váltóemelő, az (5) tengely körül forgathatóan elrendezve, mely nyu^ galmi helyzetében, amelyben a (32) rúgó által tartatik, az (1) pénzcsatorna alsó, (3) nyitott szólét elzárja. A (6) váltóemelő, amint az a 4. ábrából látható, oly alakkal bír, hogy az (1) pénzcsatornát két oldalról körülveszi és a jobboldalon a rugalmas (20) üllőt hordja. Az (5) tengelyen továbbá egy
