65064. lajstromszámú szabadalom • Be- és kikapcsolószerkezet, főleg szarvasmarhák számára

2. ábra ugyancsak nézet a tok födelének | levétele után, a j 3. és 4. ábrák a kikapcsolási szerkezet egy másik foganatosítási alakjának nézetei, mely szerkezet két állat számára hasz- . nálható, az 5. és 6. ábrák az 1—2. ábrák szerinti szerkezet egy változatát szemléltetik, a 7. és 8. ábrák ez utóbbinak közös tokban való kettős elrendezését mutatják, a 9. és 10. ábrák a szerkezet egy további foganatosítási alakjának külső nézetét és metszetét szemléltetik, még pedig a kapcsolási, illetőleg kézzel történt szétkapesolási helyzetben, mely szerkezet a lánc rángatásánál is a marha könnyű lekapcsolását teszi lehetővé. Az (a) tokban (1. ábra) a kilincsszerű (b) emelő (2. ábra) forgathatóan van ágyazva. Az emelő egyik karjának (c) vége a tokból kinyúlik, hogy az emelőt kézzel elállíthassuk, ez a kar azonkívül lefelé irányuló, célszerűen meghajlított (d) nyúlvánnyal vagy újjal van ellátva, mely az (e), (f) fülecsekbe kapcsolódik. Ezen fülecaek közé tolható be a beakasztó úgy, hogy ez utóbbit ily módon a leforgatott helyzetben lévő emelő rögzíti. Hogy az emelő ebben a helyzetben önműködően megmaradjon, másik karja (g) súllyal van ellátva vagy pedig rugóhatásnak van alávetve. Ezen kar (h) nyúlványa tetszőleges (i) állítószerv (rúd, lánc, kötél vagy eféle) körébe nyúlik, mely szerv (j) pecek vagy eféle közvetítésével érintkezik a (h) nyúlvánnyal és megfelelő eltolás útján indítja meg a kilincsszerű emelőnek a kikapcsolási helyzetbe való elforgatását. Ez az állítószerv más hasonló szétkapcsoló szerkezetek állítószerveivel lehet öszszekötve, vagy pedig megfelelő hosszúságú közös állítószerv szolgál valamennyi szétkapcsoló szerkezet számára, melyek azután az állítószerv eltolása által egyidejűleg kiváltatnak. Az állítószervnek a tokon kívül fekvő részei vagy az állítószerveknék összekötő tagjai védőburokban lehetnek elhelyezve. 1 | Az 5. és 6. ábrák példaképen oly be- és kikapcsolószerkezetet tüntetnek föl, melyeknél a (g) terhelősúly közvetlenül hat a kilincsszerű (b) emelő zárókarjára. Az állítószerv által befolyásolt (h) nyúlvány közvetlenül van az emelő agyán elrendezve. Az emelők forgatása a (cl) gomb segélyével történik. Ezáltal lehetővé válik a tok teljes elzárása. Hogy a toknak a beakasztó láncszem számára való nyílásán át behatolt szennyt lehetőleg ártalmatlanná tegyük ós hogy abrakdarabok vagy efélék a fokban össze ne gyűlhessenek, ami az állítószervek mozgathatóságát befolyásolná, a tok fenekét lyukasan képezzük ki úgy, hogy a szenny magától kiesik. A 7. és 8. ábrákban két, az 5—6. ábrákban föltüntetett be- és kikapcsolószerkezet közös tokban egymás mellett van elrendezve, ami a 4. ábra szerinti elrendezéssel szemben azzal az előnnyel jár, hogy minden egyes állat külön is lekapcsolható. Ha egy és ugyanazt a szétkapcsolószerkezetet egyidejűleg két állat számára akarjuk alkalmassá tenni, akkor a 3. és 4. ábrák szerint a megterhelt vagy rúgó hatása alatt álló emelőkart ugyancsak (dl) nyúlvánnyal vagy újjal látjuk el, mely a második állat hozzákapcsolására szolgál. Ezen célból az (a) tokban a láncszem számára való másik (kl) bevezetőnyílást és esetleg (el), (fl) szemölcsöket is rendezhetünk el. A 9—10. ábrák oly be- és kikapcsolószerkezetet szemléltetnek, melynél a kilincsszerű emelő (d) zárókarján elrendezett (g) terhelősúly födő gyanánt van kiképezve, hogy a tokot teljesen elzárhassuk. Ez a födél egyúttal a benne eltolhatóan elrendezett (cl) fogantyúrúd foglalatát is alkotja, mely rúd kihúzott helyzetében hosszú mozgókart alkot a rudat megfogó kéz számára úgy, hogy még akkor is, ha a rákapcsolt állat a láncot rángatja és egy a (d) zárókarnak az (e), (f), szemölcsökhöz való szorulása által nagyobb ellentállást helyez szembe a szétkapcsolással, ez az ellenállás könnyen legyőzhető és az állat könnyen lekapcsolható. A (cl) fogantyúrúd (c2) Bzemölccsel vagy ' sarokkal van ellátva, mely a fogantyúrúd