65045. lajstromszámú szabadalom • Lánc és eljárás annak készítésére

Ezután pedig a nyitott ágakat összehegesztjük, akár autogén vagy villamos úton, akár pedig koksztűzben. A villamos hegesztés mindenesetre előnyösebb, mert ez esetben keményebb anyagot is alkalmazhatunk. A találmány szerinti láncnak nagy előnye az, hogy mivel csak minden második szem lesz hegesztve, a készítése sokkal gyorsabb, mint az eddigi láncoké, s emellett az anyaghoz sem vagyunk úgy kötve, mert míg a tűzben hegesztett láncok anyagának lehetőleg puhának kellett lennie, addig a jelen "villamos hegesztésű láncoknál bármily kemény anyagot használhatunk, amit a 'villamos hegesztés még megenged. Azután a •csákozás is súlyos ejtőkalapácsok által történik s így már ezáltal is nagyfokú tömörítést nyernek a szemek. Továbbá míg az •eddigi szemeknél a fejrészeken az anyag kisebb szilárdságú, mert hegesztés helyei vannak ott, addig jelen láncszemeknél az anyag ezen fontos helyeken egyenletes, mivel a hegesztési hely oldalt van. Mint említve volt, a találmány szerinti láncszemek az (a) részeken háromszögvágy szívkeresztmetszetűek, Ennélfogva a kopás is sokkal kisebb, mivel az igénybevétel már kezdetben nagyobb fölületen oszlik el, míg a régi láncoknál, melyek csak egy ponton feküdtek föl egymáson, nagymérvű kopásnak kellett már lenni, hogy az érintkezés nagy fölületen történhessék. Ekkor meg viszont a lánckerekekbe nem illettek •bele, míg a jelen láncszemek már kezdettől fogva szabályosan beleillenek a szokásos alakú lánckerekekbe. Kísérleti tapaszfalatok szerint egy régi ,18 mm. átmérőjű szárakkal bíró láncszem és egy, a jelen találmány szerintszerkesztett 19'5 x 21"5mm. keresztmetszetű 'szemek kopási viszonyait •összehasonlítva ez az utóbbira nézve igen kedvező eredményt ad, amennyiben kitűnt, •hagy a régi láncszemek körülbelül a közepükig aránylag igen gyorsan elkoptak úgy, iogy akkor máj- csak 18X10 mm. kefesztmetszet volt ép, míg ugyanakkor a jelen találmány: tárgyát képező láncszemek csak 2 mm.-t koptak s így azok keresztmetszete még 19X19 mm.-nyi volt. A találmány szerinti láncszemeknek hajlító nyomatéka is sokkal nagyobb úgy, hogy emiatt a horgonyláncoknál általában megkívánt merevítő középrészt el is lehet hagyni. Ha azonban' a jelen láncszemeknél is kívánnák ezt, akkor a láncszemek egy-i részét az 5. ábrán föltüntetett kivitel sze• rint s a többieket a 6. ábrán látható kivi| tel szerint a szalagvasból egy darabból j csákozzuk ki s azután a szemeket egymásba akasztva, a nyilt szemeket összenyomjuk s hegesztjük. A jelen láncszemek a régiekhez képest egyenlő súly mellett kb. 40—50% szakításszilárdsági többletet mutatnak. így pl. a közönséges 18 mm. átmérőjű szárakkal bíró láncszemek szakítási szilárdsága kb. 13.000 kg. s -a megengedhető legnagyobb igénybevétel, 3200 kg., a jelen láncszemek pedig a fönt megadott keresztmetszetnél, bár 10%-kal könnyebbek, mégis a szakítási szilárdságuk kb. 16—18.000 kg. s a megengedhető legnagyobb igénybevétel kb. 4000 kg. Az elszakadási valószínűség is csak a fele a régi láncszemekkel szemben, ha a hegesztési helyeket tételezzük föl a veszélyes keresztmetszeteknek. S ha elszakadna is egy szem, akkor a hegesztési hely oldalt lévén, a 4. és 5. ábrán látható alakot fogja fölvenni a szakadás után, mely helyzetben is még az igénybevételt ki fogja bírni. A régi láncszemeknél a lánc szélessége a szárak átmérőjének a háromszorosa szokott lenni. Most ez a viszony is megváltozik a jelen láncszemeknél, amelyek szélessége a szárvastagságnak csak 2'75-sZerese, ami térkorlátozásoknál igen fontos előny. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás lánc készítésére, azáltal jellemezve, hogy csak minden második szem van hegesztve s a. száraiknál négyszögvagy körkéresztmetszetű szemek fejrészükön háromszög vagy szívalakú ke- reszttnetszetre vannak összenyomva, oly célból, hogy ezáltal a szemeknek egymáson fölfekvő részei nagyobb kopási fölületet adjanak.