64969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés illó fémeket tartalmazó vasérceknek vagy hulladékoknak Siemens-Martinkemencékben való beolvasztására

nak, addig a fáradt gázok az emiitett fémek elillanásának folyamata alatt a (H) tűzhelyteret a (c) csatornán é3 az (R) rekuperátoron át hagyják el, melyben a szükséges léghuzamot a (d) csatornán át ventilátor létesíti. Ezen periódus alatt természetesen a (b) kéménycsatornát az (S) tolókával el kell zárni. A fáradt gázokból a fémeket, illetőleg fémoxidokat ismert módon porkamrák és szűrés segélyével ismét visszakaphatjuk (mint ezt pl. Schnabel a «Handbuch der Métallhüttenkunde» című könyvének 2-ik kiadásában, Berlin 1904, a 298. és következő lapokon ismerteti). A rekuperátorban előmelegített levegő előbb az (e) csatornán át a kemencébe kerül és pedig vagy közvetlenül az (f) csatornán át vagy a levegő előbb a (g) csatornán keresztül a légkamrába jut, ahol hőmérséklete még tovább emelkedik; ezt követőleg a levegőt az elégetéshez haszuáluk föl. Az égési levegőnek ilyen rekuperátor útján való előmelegítése azonban nem elégséges a Martin-kemencében rendes körülmények között uralkodó hőmérséklet előállítására, ami az elillanás folyamatát természetszerűleg késlelti. Ha azonban a rekuperátor által előmelegített levegőt további hevítés céljából még az egyik légkamrán is átvezetjük, a légkamra nagyon erősen lehűl, mivel az illanó fémek eltávolítási folyamatának időtartama többszöröse annak az időszaknak, amelyben rendes üzemnél a Siemens-Martin kemence átkapcsolása végbemegy, amelyben tehát a levegőt a másik kamrán vezetjük át, hogy az első kamrát ismét fölhevíthessük. A kamrák lehűtése természetszerűleg ismét a fémek elillanási periódusának, valamint az ezt követő martinozásnak időtartamát, tehát végeredményben az adag egész kezelését lényegesen meghoszszabbítja. Ha a kezelés időtartamának ezen meghosszabbítását is el akarjuk kerülni és mindamellett az eljárás minden egyes időpontjában az égési levegőnek a forró láng előállításához szükséges nagyfokú előmelegítését akarjuk létesíteni, célszerűen két pár légkamrával ellátott Siemens-Martin-kemencét alkalmazunk é3 oly módon dolgozunk, hogy az egyik légkamrapárt a fémek elillanási periódusa, a másik párt pedig a rendes kemenceüzemnél használjuk. Emellett különös elrendezések is alkalmazhatók, mint ezt a 3—6. ábrák mutatják, ahol két ilyen kemence van hossz-, illetőleg keresztmetszetben föltüntetve. A 3. ábra szerint pl. költség- és helykímélés céljából az elillanás folyamata alatt megelégszünk az (L, L') kamrákkal, melyek a rendes (J, J') légkamráknál kisebbek. Ezen kiviteli alaknál az (L, L') segédlégkamrák a rendes (J, J') légkamrák és (G, G') gázkamrák mellett és a (H) tűzhelytér alatt vannak elrendezve. Az 5. és 6. ábra szerint a segédlégkamrákat nem a (H) tűzhelytér fölött, hanem annak oldalán rendezzük el. Az (M, M') segédlégkamrák az(m) közbenső falak útján csatornaszerűen vannak kiképezve, hogy üzem közben tisztíthatók. Ezen kemence a rendes Martin-kemencétől még abban különbözik, hogy a találmány értelmében az eltávozó égési gázok az elillanás folyamata alatt nem a gáz- és légkamrákon, hanem csak az utóbbiakon haladnak át, amit pl. tolókák elrendezése által érhetünk el és hogy ennek megfelelően a hasznos gáz melegítésére nincsenek segédkamrák elrendezve. Kitűnt ugyanis, hogy ez nem szükséges, mert az égési gázok már erősen fölhevítve jönnek a generátorból, következésképen a (G, G') gázkamrákon való áthaladásuk alatt csak aránylag kevés meleget vonnak el. Elégséges tehát, a gázkamrákat az eljárásnak csak azon része alatt égési gázokkal hevíteni, amikor fémek vagy hasonlók elillanása nem megy végbe. A kemencének a (J, J') légkamrák fölhasználása mellett való rendes üzeménél plaz (Sl, S3, S4) és (S6) tolókák, melyek az (J, J') és (G, G') kamrákat zárják le, nyitva vannak, mi? az (S2, 85) tolókák az (L, L') kamrákat zárják (3. és 4. ábra). Az elillanás folyamata alatt, amikor pl. az égési levegő és a gáz a kemence jobboldalán vezettetik be, az (82, S5) és (S6) tolókák, az átkapcsolás után pedig az (Sl, S2) és (S5)