64956. lajstromszámú szabadalom • Szabadon függő síkszita

Megjelent 1914. évi augusztus hó I

Q-én. MAGY. j^v IÍIR. SZABADALMI jBff HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 64956. szám. X/i. OSZTÁLY. Szabadon függő síkszita. PROKOP JÓZSEF MÉRNÖK PARDUBITZBAN. A bejelentés napja 1912 junius hó 5-ike. Jelen találmány tárgya szabadon függő síkszita, melynek köröző mozgását magában a szitában ágyazott és központkivülien elrendezett lendítőtömegekkel ellátott lendítőkerekek idézik elő. A találmányt magát egy középső keret alkotja, mely a fölső és alsó szitakeret közö.tt van elrendezve és melynek belsejében lehetőleg az egész szita súlypontjában van a központkívüli lendítőtömeggel ellátott lendítőkerék elrendezve. Mellékelt rajzon látható jelen találmány néhány példaképem kiviteli alakja. Az 1. és 2. ábrák mutatják a berendezést egyszerű, a 3. és 4. ábrák pedig kettős síksziták esetére, az 5. és 6. ábrák pedig a lendítőtömegnek egy más elrendezési módját tüntetik föl. 1. és 2. ábrán látható a szitálóberendezés egy szitaszekrényrendszerrel, melynél a (B) középkeret az alsó és fölső (d, d') szitakeret között van elrendezve. Ezen középkeret belsejében van az (A) lendítőkerék központkívüli (Q) tömegével ágyazva. A lendítőkerék azáltal hajtható meg, hogy az alsó (y) hajtótárcsáról (3) szíj vezettetik, két (4, 4) vezetötárcsán át a lendítőkeréknek (2) tárcsájához. A (B) középkeretben - (6, 6) átömlőcsatornák vannak, melyek a szitálási terméket a fölső szitakeretből az alsó szitakeretbe vezetik. Egészen mellékes az, hogy a középkeret fent és lent egy, vagy több szitálórendszerrel van ellátva, mikor is utóbbi esetben a kisebb szitakeretek egymáshoz csatlakoznak, vagy pedig bizonyos távolságokban lehetnek egymástól elrendezve. 3. és 4. ábrák oly kiviteli alakot mutatnak, melynél két egymástól elkülönített szitaszekrény van, ez tehát kettős síkszitálóberendezés két szitaszekrény rendszerrel. A középkeretnek, átömlőcsatornáinak és lendítőkerekének alkalmazása által igen egyszerű szerkezetű és nagy szilárdságú szitálóberendezés keletkezik' és fölöslegessé válik a forgástengelynek a szitakeretek általi vezetése. A lendítőkeréknek központkívüli tömege szilárdan (1—4. ábrák) vagy pedig mozgékonyan (5—6. ábrák) lehet beillesztve. Az 1—4. ábrák szerinti kiviteli alakoknál azon hátrány mutatkozik, hogy a szitálóberendezés megindításánál mindaddig, míg beáll az új matematikai (0) tengely (2. ábra), mely körül a lendítőkerék-