64938. lajstromszámú szabadalom • Készülék égetőfolyadékok elgőzösítésére

folyadéktükör mindig egyenlő nyomás alatt áll, tehát a folyadék nem szorítható vissza a fejlesztőből a tartányba. Ennélfogva más szabályozási módról kellett gondoskodni, amely a jelen készülék sajátos berendezésének megfelel, vagyis az állandó gőznyomást nem a folyadéknak a hőforrás hatásköréből való eltávolításával, hanem más módon törekszik föntartani. A találmány szerinti szabályozószerkezetet közvetlenül a gőznyomás működteti, és pedig oly módon, hogy a gőznyo* másnak az előre megállapított értéktől bármilyen kis mértékben való eltérése esetén a szabályozószerkezet a gőzfejlesztő felé irányuló hőáramlás erősségét úgy módosítja, hogy a gőznyomásban föllépő pillanatnyi ingadozások rögtön kiegyenlíthetődnek. E célból a gőznyomás egy fojtószerkezetet (szellentyüt, tolókát, tárcsát, csapóajtót, vagy effélét) működtet, mely a gőznyomás nagysága szerint különböző helyzetekbe áll be és a lángzó által termelt hőt a fejlesztőhöz kényszeríti áramolni, ha a gőzfejlődés a megállapított érték alá sülyed, míg ellenben túlsók gőz fejlődése esetén a forró légáram számára, a fejlesztő elkerülésével, egy mellékutat tesz szabaddá úgy, hogy a fejlesztő mindig olyan hőhatás alatt áll, amely a kívánt mennyiségű gőz termelésének megfelel. A szabályozó szerkezet tehát önműködően oly viszonyokat törekszik létesíteni és föntartani, amelyek mellett az eredetileg megállapított üzemnyomás változatlan marad. Amellett a szabályozószerkezet úgy van kiképezve, hogy az üzemnyomás, melynek nagysága az elégetendő folyadék természetétől függ, tetszőlegesen beállítható legyen s ennek folytán ugyanazon készülékben különböző folyadékok legyenek elégethetők. A találmány szerinti gőzfejlesztőnek egy kiviteli példáját és gőzizzófénylámpákon való alkalmazását a mellékelt rajz tünteti föl, melyen az 1. ábra a készülék egyes részeinek elrendezését vázlatosan, a 2. ábra a készülékkel fölszerelt lámpa hosszmetszetét, a 3. ábra a szabályozószerkezet nagyobb léptékű homloknézetet és részben metszetét, a 4. ábra pedig a gőzfejlesztő kiképzésének és elrendezésének egy további példáját mutatja. Az 1. ábra szerint az (a) folyadéktartány a (b) cső útján a (c) elgőzösítővel van öszekötve, melyből a lángzóhoz vezető (d) túlhevítő cső indul ki. Az előzetes gőzfejlesztés az (e) csészébe öntött borszesz meggyújtása által történik, míg a további gözfejlesztést ismert módon a (d) cső alsó végén elrendezett lángzó eszközli. A találmány szerint az (a) tartány fölső része, vagyis a folyadéktükör fölötti tere az (f) csö útján a (c) gőzfejlesztő fölső végével van összekötve úgy, hogy a fejlődött gőz nyomása az (f) csövön át szabadon átterjed az (a) tartányba és ennek folytán a folyadéktükrök a tartányban és a fejlesztőben mindig egyenlő nyomás alatt és egyenlő magasan állnak. A (c) gőzfejlesztő egy fönt nyitott (g) köpennyel van körülvéve, mely egyfelől a túlságos hőkisugárzást megakadályozza, másfelől pedig a fejlesztőt, ha a készülék pl. a szabadban van fölállítva, a légköri hőmérsékletváltozások, továbbá a szél, eső stb. behatásai ellen megvédi. A gőznyomás szabályozása a lángzó hőjének megosztása által oly módon történik, hogy a szükséghez képest a hőnek kisebb vagy nagyobb része vezettetik a gőzfejlesztőhöz. E célból a lángzó fölötti térből egy fojtószerkezettel ellátott (h) csatorna indul ki, mely a föltüntetett kivitelnél a (d) túlhevítő cső körül a (g) köpeny belsejében van elrendezve oly módon, hogy a (c) gőzfejlesztő a (g) és (h) köpenyek közötti térben foglal helyet. Ha a (h) csatorna keresztmetszete nincs fojtva, akkor a lángzó hője a szabadba