64907. lajstromszámú szabadalom • Part- és medervédőmű folyóvizekhez

nem érünk, ahol azután a fölső szövetréteg szélét az alsó szövetréteg szélével öszszevarrjuk. Az ekként előállított borításban a párnák (8, 9) varratai a 2. ábrában föltüntetett alakkal bírnak. A borítás a varratok mentében befüzödik, tehát nem egyenletes vastagságú, ami némely esetben célszerűtlen lehet. Azért, ha a borításnak egyenletes vastagságúnak kell lennie, azaz ha azt akarjuk, hogy az egyes elemek a 3. ábrán látható módon menjenek át egymásba, akkor a zsebeket (1. ábra) egyetlen belső (5) szövetrétegből és több külső (10) szövetdarabból úgy készítjük, hogy az utóbbiakat alsó (11) és oldalsó (12) széleik mentén akként varrjuk vagy fonjuk az (5) szövethez, hogy olyan zsebeket alkossanak, amelyeknek fönt egy nagy (13) nyílásuk vagjr több, a nagy nyílás hosszában alkalmazott öltések alkotta kisebb (14) nyílásuk legyen. A (10) szövetdarabokat leerősítésük céljából (15) tüzőöltésekkel fűzhetjük az (5) szövethez. Ezeket a zsebeket anyaggal töltjük ki, amelyet bennük egyenletesen osztunk el, s azután a nyílásokat akként zárjuk el, hogy mindegyik zseb szabad szélét a közvetlenül fölötte lévő zseb alsó (11) széle fölé erősítjük. Ha a varratokat a (11) és (12) vonalak mentén és a (15) tűzőöltéseket helyesen készítjük, akkor a keletkező borítás mindenütt egyenlő vastag lesz, vagy tetszőleges, egyenletesen változó vastagsága is lehet, anélkül, hogy ez a folyóvíz ágyának fölszínéhez való tökéletes hozzásimulását meggátolná. A védőmű folytonosságát a hosszirányban mindkét esetben úgy érhetjük el, hogy annak egyes elemeit hosszirányú széleiken néhány centiméternyire az áramlás irányában egymásra fektetjük vagy pedig, hogy az egymás mellett elrendezett elemeket öltésekkel vagy varratokkal összekötjük, előnyösen azonban akként, hogy mind az alsó, mind a fölső szövetréteget vagy rétegeket hosszirányban meghosszabbítjuk újabb szövet hozzátoldásával, amelyet a már lefektetett szövettel a szemek egymásbafonása vagy öltése révén kötünk össze. Ahelyett, hogy zsebek vagy párnák alkotta több elemet alkalmazunk, a védőmüvet oly módon is előállíthatjuk, hogy az alsó és fölső szövetet mindkét irányban megszakítás nélkül meghosszabbítjuk akként, hogy a már lefektetett szövethez a szemek egymásba fonása vagy öltése révén új szövetet fűzünk hozzá, amikor is az egész védendő partot és medret egyetlen elem borítja. A fölső szövetet ekkor (15) tűzőöltésekkel, vagy más hasonló módon kötjük össze az alsóval. Ez az egyetlen nagy tűzött matrác egyetlen fölső nyíláson át is megtölthető, mert az anyag súlya biztosítja a berendezés teljes megtelését. A 4. ábra a védőművek egy másik kiviteli alakját mutatja be. Itt a folyó medrének borítása a fönt leírt módok valamelyike szerint tetszőleges számú (16) párna-elemből vagy esetleg egyetlen nagy elemből avagy egy vagy több olyan párnából áll, amelyek egy nagyobb réteg egyszerű fémszövettel vannak összekapcsolva, hogy annak szilárdságát és ellentállóképességét fokozzák. A védőművek készítésének leírt módszerei természetesen a szükséghez képest különfélekép módosíthatók. Néha fölmerül annak szüksége, hogy a borítást helyében rögzítsük, ami p. o. kis cölöpök segítségével történhetik, amelyeket az (1) cölöpök módjára alkalmas helyeken a borításon keresztül dugunk, vagy bárminő más alkalmas eszközök segítségével p. o. akként, hogy a borítás egyes elemeit vastagabban képezzük ki. Ha a védendő part eléggé ellentálló, akkor a borítás egyetlen fölső szövetrétegből is állhat, amely egy réteg kőtörmelék" vagy betonmasszát takar le. így az 5. ábrán látható borítás egyetlen fölső (17) szövetrétegből áll, amely az alatta lévő (18) anyagréteget födi. Csak akkor alkalmazzuk, ha a (3) part