64876. lajstromszámú szabadalom • Berendezés víznek önműködően folytonos üzemben való lágyítására

melybe a nyersvíz, a szóda- és a mészol­dat hatályos összekeverésére terelőlapok vannak beépítve. A (t) .gyüjtőcső az (u) gyüjtőtartányba torkollik, melynek fölső széléhez közel a lágyított víz elvezetésére szolgáló kifolyócső van elrendezve. A gyűjtőtartány fenekén az összegyűlő csa­padék időnkénti lebocsátására egy csap van elrendezve. A lágyított víz az (u) gyüjtőtartányból egy — a rajzon föl nem tüntetett — másik tartányba ömlik, mely­ből a használati vízelvétel történik és melyben egy úszó az (a) csövön beömlő nyersvíz mennyiségét szabályozza. Az (a) nyersvízvezető csőbe még az (al) főcsap és az (a2) állítócsap vannak be­építve. A berendezés működési módja már most a következő: Az (a) nyersvízvezeték­ből a víz egyrésze a (b) és (c) elágazáso­kon át a (d) szódaoldattartányba, illetve az (i) mészoldattartányba ömlik. A (d) tartányban a legfölső lyukasztottfenekü (e) keretre bizonyos magasságú rétegben szódaport (ammoniákszóda) helyezünk. A (b) csövön át áramló nyers víz nagyobb­része, mivel a legfölső (e) kereten a víz még aránylag nagyobb sebességgel bír, a buktatótölcséren át az alatta fekvő ke­retre folyik, közben a fölső kereten elhe­lyezett szóda egy részét mechanikailag magával ragadja; a víz egyrésze azonban a lyukasztott fenéken át az alatta fekvő keretre hull és az odaragadott szódát oldva, töménnyé lesz. A második keret­ről a víznek egy kisebb része a buktató­tölcséren át a harmadik keretre jut és új­ból szódát ragad magával, míg a második keretről a fenéklyukakon át lehulló víz a 'harmadik keretre hordott szódával jut érintkezésbe és amennyiben még nem tö­mény, töménnyé válik. Az utolsó kereten a víz már sebességét jóformán teljesen el­vesztette és a lyukasztott fenéken áthullva, közvetlenül a (d) tartány fenekén gyűl össze. A keretek sziáma természetesen tet­szőleges. Útjában a lehulló víz többször kerül össze az alsóbb (e) keretekre hor­dott szódával, azáltal ideje és alkalma van azt föloldani. A (d) tartány fenekén tehát tömény szódaoldatot nyerünk. A mészoldat készítésére szolgáló készü­lék működése ismeretes. Az áramló nyersvíz a (p) injektorfejjel kapcsolatos (r) és (s) csöveken tömény mész-, illetve szódaoldatot ragad magával, melyek a (t) gyűjtőcsőben elrendezett te­relőlapok által előidézett gyakori irány­változtatás folytán a nyersvízzel bensőleg összekeverednek és azt egyenletesen lá­gyítják. Az oldatok készítésének szabályo­zására szolgáló (g) illetve (n) úszók akkor jutnak működésbe, ha a (d) illetve (1) tar­tányokban az oldatok mennyisége egy bi­zonyos előre meghatározott mértéken fö­lülemelkedik. Ekkor ugyanis az oldatok színével együtt emelkedő (n) és (g) úszók az oldatok készítéséhez szükséges nyers­vizet szolgáltató (o) illetve (h) szelepeket zárják. A kész oldatok elvétele azonban az (a) vezetékben folyó nyersvíz által nem szűnik meg, minek következtében az (1) és (b) tartányokban az oldatok nivója alá száll; ezzel együtt sűlyednek az úszók is, az (o) és (h) vízbebocsátó szelepek kinyíl­nak és az előbbi játék ismétlődik. A berendezés a találmány keretén belül számos változatban képezhető ki, különö­sen ami az apparatura egyes részleteit illeti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés víznek önműködően folyto­nos üzemben való lágyítására, jelle­mezve egy a nyersvízvezetékbe ikta­tott injektor által, mely a lágyításra szükséges oldatokat a nyersvíz beöm­lésével arányos mennyiségben magá­val ragadja. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés fo­ganatosrtási alakja, jellemezve azáltal, hogy a szódaoldat készítésére szolgáló tartányban lyukasztott fenekű keretek vannak egymás alatt elrendezve, me­lyek egymással váltakozva, ellentett helyzetű buktatótölcsérekkel állának

Next

/
Thumbnails
Contents