64876. lajstromszámú szabadalom • Berendezés víznek önműködően folytonos üzemben való lágyítására
melybe a nyersvíz, a szóda- és a mészoldat hatályos összekeverésére terelőlapok vannak beépítve. A (t) .gyüjtőcső az (u) gyüjtőtartányba torkollik, melynek fölső széléhez közel a lágyított víz elvezetésére szolgáló kifolyócső van elrendezve. A gyűjtőtartány fenekén az összegyűlő csapadék időnkénti lebocsátására egy csap van elrendezve. A lágyított víz az (u) gyüjtőtartányból egy — a rajzon föl nem tüntetett — másik tartányba ömlik, melyből a használati vízelvétel történik és melyben egy úszó az (a) csövön beömlő nyersvíz mennyiségét szabályozza. Az (a) nyersvízvezető csőbe még az (al) főcsap és az (a2) állítócsap vannak beépítve. A berendezés működési módja már most a következő: Az (a) nyersvízvezetékből a víz egyrésze a (b) és (c) elágazásokon át a (d) szódaoldattartányba, illetve az (i) mészoldattartányba ömlik. A (d) tartányban a legfölső lyukasztottfenekü (e) keretre bizonyos magasságú rétegben szódaport (ammoniákszóda) helyezünk. A (b) csövön át áramló nyers víz nagyobbrésze, mivel a legfölső (e) kereten a víz még aránylag nagyobb sebességgel bír, a buktatótölcséren át az alatta fekvő keretre folyik, közben a fölső kereten elhelyezett szóda egy részét mechanikailag magával ragadja; a víz egyrésze azonban a lyukasztott fenéken át az alatta fekvő keretre hull és az odaragadott szódát oldva, töménnyé lesz. A második keretről a víznek egy kisebb része a buktatótölcséren át a harmadik keretre jut és újból szódát ragad magával, míg a második keretről a fenéklyukakon át lehulló víz a 'harmadik keretre hordott szódával jut érintkezésbe és amennyiben még nem tömény, töménnyé válik. Az utolsó kereten a víz már sebességét jóformán teljesen elvesztette és a lyukasztott fenéken áthullva, közvetlenül a (d) tartány fenekén gyűl össze. A keretek sziáma természetesen tetszőleges. Útjában a lehulló víz többször kerül össze az alsóbb (e) keretekre hordott szódával, azáltal ideje és alkalma van azt föloldani. A (d) tartány fenekén tehát tömény szódaoldatot nyerünk. A mészoldat készítésére szolgáló készülék működése ismeretes. Az áramló nyersvíz a (p) injektorfejjel kapcsolatos (r) és (s) csöveken tömény mész-, illetve szódaoldatot ragad magával, melyek a (t) gyűjtőcsőben elrendezett terelőlapok által előidézett gyakori irányváltoztatás folytán a nyersvízzel bensőleg összekeverednek és azt egyenletesen lágyítják. Az oldatok készítésének szabályozására szolgáló (g) illetve (n) úszók akkor jutnak működésbe, ha a (d) illetve (1) tartányokban az oldatok mennyisége egy bizonyos előre meghatározott mértéken fölülemelkedik. Ekkor ugyanis az oldatok színével együtt emelkedő (n) és (g) úszók az oldatok készítéséhez szükséges nyersvizet szolgáltató (o) illetve (h) szelepeket zárják. A kész oldatok elvétele azonban az (a) vezetékben folyó nyersvíz által nem szűnik meg, minek következtében az (1) és (b) tartányokban az oldatok nivója alá száll; ezzel együtt sűlyednek az úszók is, az (o) és (h) vízbebocsátó szelepek kinyílnak és az előbbi játék ismétlődik. A berendezés a találmány keretén belül számos változatban képezhető ki, különösen ami az apparatura egyes részleteit illeti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés víznek önműködően folytonos üzemben való lágyítására, jellemezve egy a nyersvízvezetékbe iktatott injektor által, mely a lágyításra szükséges oldatokat a nyersvíz beömlésével arányos mennyiségben magával ragadja. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés foganatosrtási alakja, jellemezve azáltal, hogy a szódaoldat készítésére szolgáló tartányban lyukasztott fenekű keretek vannak egymás alatt elrendezve, melyek egymással váltakozva, ellentett helyzetű buktatótölcsérekkel állának
