64837. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet vasúti vágányok, különösen rakodó és iparvágányok elzárására

fektethető. A (7) zár egyúttal ellenőrző zár fa megfelelő váltó számára, amenynyiben a váltózár (12) kulcsa a vágányzáró szerkezet zárt állásánál a (7) zárban fogva van és cssak a (8) retesznek a (13) .kulccsal való kellő eltolása után húzható ki a kulcsnyílásból. A 3. ábrái alapján könynyen megérthető, hogy a (12, 13) kulcsok (melyek csak fölfelé forgathatók) oly függésben vannak egymással, hogy a szerkezet zárt állásánál a váltózár kulcsa, a szerkezet nyitott állásánál pedig a vágányzáró (13) kulcs van fogva, mely utóbbi körülmény a biztonságot még fokozza. Hogy azonban a váltózár kulcsát ne egyszerűen a szerkezet nyitható állapotárnál, hanem csakis annak tényleg kinyitott, vagyis a sarúnak már átfektetett állásánál (szabad vágánynál) lehessen kivenni, a (8) retesz baloldali vége meg van vastagítva és így a (9) bordához fekszik [azaz a retesznek a (12) kulcs szabaddá tételéhez szükséges további eltolását meggá- I tolja] mindaddig, míg a sarút át nem fektettük úgy, hogy a (9) bordában kiképezett (14) kivágás a retesz megvastagított végével szembe kerül, amikor is a reteszt a váltózár kulcsával tovatoMiatjuk és azután ezt a kulcsot kihúzhatjuk Hogy ia szerkezetnek nekiszaladó kocsikerekek kisiklasztása simábban • menjen végbe, célszerű a másik sinnél is ily kerékvető sarút alkalmazni. Ezen (15) sarú az előbbi (4) sarúval a (16) rúd útján van ös&zekötve, melynek hossza a különböző nyomtávolságokra való tekintettel be-, ilil. kicsa varassal módosítható. A 4—7. ábrákban föltüntetett foganatosítása alak az előbbitől eíiső sorban abban tér el, hogy a sarú a jármű kisiklasztása helyett (mely a járműnek a sínekre való nehézkes visszahelyezését teszi szükségessé) a jármű fékezését és — nehogy a szerkezet a nekihaladó jármű hatása alatt elpusztuljon '— a sarúnak a sínen a járművel együtt való tovacsúszását teszi lehetővé. Ezen célból a (22) fékezősarú (4. ábra), melyet a sínnel az ehhez odaszoruló (23) záró nyelv tart összekötve, az aránylag csekély szilárdságú (21) csapok révén a szerkezetnek többi részével elnyírható összeköttetésben áll. Az elnyírás után a sarú a sinen bizonyos mértékben tovacsúszik ugyan, de a sinről mindaddig el nem távolítható, 'míg a (23) záró nyelvet, mely a (24) zár reteszének kiálló részét képezi az ezen zárhoz tartozó, vagyis a vágányzáré (40) kulccsal vissza nem toltuk. Egyébként, rendes körülmények között, a vágányzár kinyitása után a (22) sarú a sinnel ugyancsak (27) csavarok és (26) hevederek útján összekötött (25) csapágytestben vagy aljzatban ágyazott (20) tengely körül 180°-kal átforgatható. A vágányzáró kulcsnak a szerkezet nyitott állásában való fogva tartását itt azáltal biztosítjuk, hogy a helytálló részen a (29) borda van kiképezve, mellyel a (24) zár reteszének két (41, 42) toldata közötti (30) mélyedés a retesznek nyitott állásá-I nál szembe kerül úgy, hogy a sarú átforgatásakor a retesz a (29) bordára ráfutó ván, az eltolás ellen rögzítve van. Míg az előbbi foganatosítási alaknál a vágány- és a váltózár kulcsainak zára közös és a helytálló részen van elrendezve, addig ezen foganatosítási „alaknál a vágányzár magán a sarún, a külön váltózár pedig a helytálló részen van alkalmazva, amikor is a (35) váltózár (34) kulcsának a szerkezet zárt állásában való kivitelét a sarú (31) karja gátolja meg és csak akkor teszi lehetővé, ha a sarút már teljesen átforgattuk úgy, hogy a sarú karjában kiképezett (32) hasíték a váltózár (33) reteszével szembe került, azaz a retesz szabadon kitolható. Minthogy azonban akitolt retesz a hasítékkal kapcsolódik, az [éppen úgy, mint az előbbi foganatosítási alaknál a retesznek a (14) kivágással kapcsolódó megvastagított vége) az egész szerkezetet nyitott állásában rögzíti. A (27) csavarok biztosítására szintén a sarúnak (43) nyúlványa szolgál (és pedig a jelen esetben csak a csavar meglazulása ellen, minthogy a szerkezet a zárt állás-