64772. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés önműködő távbeszélő központok számára

érintkezésbe jutnak, miáltal az ezen kiv'álasztóval szándékolt kapcsolás be van fer jezve. A kiválasztó visszahelyezését egy áramlökés a (12) munkaelektromágnes által eszközli, míg a (13) segédelektromágnes árammentes marad. A (14) fegyverzetnek ezáltal előidézett vonzásánál úgy a (16) kilincs, mint a (24) akasztóhorog a (18) fogakból kiemeltetik, még pedig a (27) rúgó behatása folytán és így a (41) kapcsolórúd nyugalmi helyzetébe akadálytalanul visszatérhet. A (8) száron két (54, 55) kontaktusrúgópár Van elrendezve, melyek a (21) fegyverzet által befolyásoltatnak; a (7) száron két (56, 57) kontaktusrúgópár van elrendezve, melyekre a (14) fegyverzet hat. A (7) szár fölső oldalán az (58, 59,60,61, 62, 63, 64, 65) rugócsoport van elrendezve, melynek megfelelő kontaktusait a (41) kapcsolórúd befolyásolja. A készülék különböző kontaktusainak elektromos összeköttetése a 3. ábrában látható. A kivalasztóból kiinduló összes vezetékek a (34) lapon elszigetelten elrendezett (48) kontaktusrugókhoz vannak kapcsolva, melyek, minthogy a kiválasztó a kiválasztótokban van elhelyezve, a kiválasztótokon megerősített rúgókontaktusokhoz fekszenek, melyek a kiválasztóhoz futó vezetékkel vannak összekötve. A csoport- és vonalkiválasztók lényegükben ugyanolyan módon lehetnek kiképezve, mint a leírt előkiválasztó. A (14, 16, 21, 24) lépéskapcsoló és a mozgó kontaktusoknak a kontaktusmezővel való érintkezésbe hozatalára és attól való eltávolításra szolgáló szerkezetek megtartása mellett a mozgatható (1, 2, 3, 4, 5) kontaktusok ismert módon két különböző irányban való kapcsolás céljából is rendezhetők el anélkül, hogy ezáltal a kiválasztó elektromos készülékei megváltoznának vagy ilyen új készülékek alkalmaztatnának, miáltal a kiválasztó, mint ismeretes, nagyobb számú vezetékre vagy mint komkiriált kereső és kiválasztó alkalmazható. Ez a magában véve ismert szerkezet, mely a bemutatott kiválasztónak csak mechanikai változtatását idézi elő, nem igényel bővebb magyarázatot, mert annak ismerete a jelen találmány megértéséhez nem föltétlenül szükséges. A 3. ábra szerint a találmány „százas rendszer"-nél van alkalmazva, azaz oly rendszernél, melynél az állomások száma lüOO-ig terjed. A föltüntetett példánál egy összeköttetés létesítésére négy (I, II, III, IV) kiválasztó alkalmaztatik. Az első (I) kiválasztó az 1. és 2. ábrán föltüntetett előkiválasztóval vagy keresővel azonos és a szabad (II) csoportkiválasztó fölkeresésére szolgál. Ez utóbbi ugyanoly szerkezetű, mint az előkiválasztó a (43, 47) akasztószerkezet kivételével (1. ábra), mely itt nem alkalmaztatik, mert az ezen kiválasztóhoz érkező áramlökések száma éppoly nagy, mint a kapcsolási lépések száma. Mindegyik szabad csoportkiválasztó a kiválasztók minden százas csoportjában egy szabad szekundér (III) előkiválasztó fölött rendelkezik. A (II) csoportkiválasztó tehát a rendelkezésére álló tiz szekundér előkiválasztó közül azt választja ki, mely a kívánt állomásszám százasszámának felel meg; ez az előkiválasztó azután újból ebben a százascsoportban a tíz vonalkiválasztó közül a legelőször szabaddá válóhoz csatlakozik. A (IV) vezetékkiválasztók két különböző irányban való kapcsolás céljából vannak elrendezve és a kívánt állomásszám tízes- és egyes számjegyeinek felelnek meg, de máskülönben ugyanoly szerkezetűek, mint a csoportkiválasztók. Mindegyik előfizetőnek van egy primer előkiválasztója, míg a csoport- és vonalkiválasztók száma az egyidejűleg előforduló beszélgetések számától függ. A kiválasztók föltüntetett kombinációja a közönséges rendszertől csak abban különbözik, hogy a kapcsolási műveletek, melyek itt a (II) csoportkiválasztóval és a szekundér (III) előkiválasztó1

val végeztetnek, a régi rendszerben egy egyetlen kettősmozgású kiválasztó áltaí vitettek véghez, amennyiben az egyik irányú mozgás alatt a százas csoport és ebben a csoportban a másik irányban való