64755. lajstromszámú szabadalom • Tömegárúk öntésére való kokilla

2 -öntésére szolgáló kokilla perspektiv nézete nyitott állapotban, a 4. ábra ugyanezen kokilla oldalnézete zárt állapotban, az 5. ábra pedig annak elölnézete ugyancsak zárt állapotban. Amint az 1. és 2. ábrán látható, a kerekéken nyugvó (a) alátétlemez a kokilla alsó (b) tömbjét hordozza, amelyben egy lépcsőzetesen kiképezett (c) keret van a megfelelően lépcsőzetes fölső (d) tömbök pontos beállítása céljából rögzítve. Alsó szélük közelében a két (d) födőtömb (f) csapokkal van ellátva, amelyek a kengyelalakú (h) emelők hosszúkás (g) réseibe kapaszkodnak. A (h) emelők forgástengelyei alacsony (j) tartókban vannak ágyazva, amelyek az (a) alátétlemezhez vannak erősítve. Ha a (h) emelőket kifelé elforgatjuk, úgy a hosszúkás (g) rések az (f) csapok mentén elcsúsznak és ezáltal a (d) tömböket megemelik. Amint a hosszrések belső vége az (f) csapokhoz ér, az emelők további leforgatása a (d) tömbök leforgatását is maga után vonja. Hogy ezen leforgatásnál a (d) tömbök belső része helyzetében megtartassék és a (h) emelők által megfelelően menesztessék, a tömbökön alkalmazott (k) peckek hoszszúkás résekkel ellátott (1) csuklóstagok révén/ vannak az emelőkön alkalmazott (m) peckekkel összekötve. A 2. ábrabeli (n) vonalak a beöntőnyílást jelölik, amelyben az öntőcsap keletkezik. Ha a (d) tömböket akkor forgatnók le, amidőn azok egyenlő magasságban állanak, úgy alsó széleik az öntőcsapot közrefognák és ezáltal az öntvénydarab megemeltetnék. Ennek meggátlására szolgál egy hengeralakú (o) lábitóemelő, amely (p)-nél egy (h) emelőhöz van csuklósan erősítve és amely a (q) csuklóstagnak támaszkodik. A kengyelalakú kétkarú (o) emelő belső rövidebb végei a másik (d) tömb (r) peckei alá nyúlnak úgy, hogy a másik'karon lévő pedál lenyomása által a tömböt megemelhetjük és ezáltal a tömböknek az öntéscsapnál fogva való beszorulását meggátolhatjuk. A 3—5. ábrabeli kiviteli alak szerint az (1) alaplemezen, amely (2) kerekekre van szerelve és az egész szerkezetnek a fölhasználási helyre való tolására szolgáló (3) fogantyúval van ellátva, két (4) csuklósszem van rögzítve. A két (5) tömb, amely a kokillát képezi, alsó részének oldalsó végein hozzáöntött (6) csuklósszemekkel van ellátva úgy, hogy az (5) tömbök egy a (4) és (6) szemeken keresztüldugott (7) csap segélyével csuklósan kapcsolhatók az (1) lemezhez. A tömbök mindegyike egy sík (8) fölületével a másik tömb kokilla-falrészéhez hozzáfekvő tulajdonképeni kokilla-falrészből és egy ezen falrész alsó oldalából, rézsútosan a csuklók felé irányuló (9) tartókarból áll. Ezen kiképzés folytán a két kokilla-falrész a 2. ábrán föltüntetett használati helyzetben önsúlyának hatása alatt szorosan egymáshoz fekszik. A sík (8) fölületekből a (1(5) és (11) üregek indulnak, amelyek egyrészt a beöntőtölcsért és másrészt az öntendő tárgy formáját képezik. Utóbbi gyanánt a rajzon egy rostélyrúd van fölvéve. Az (5) tömböknek a kokilla nyitásánál és zárásánál való kezeléséré (12) fogantyúk szolgálnak, amelyek közül az egyik (13) karok révén mereven van összekapcsolva a tömbbel, a másik pedig (14) csapok körül forgatható (15) karok révén csuklósan van megerősítve. A (15) karok a forgáscsapon túlnyúló (16) toldatokkal vannak ellátva, amelyek kampókká vannak kiképezve és amelyeknek a másik tömbön (17) peckek felelnek meg. A csuklósfogantyúval ellátott tömbnek a 3. ábrabeli Ijelyzetből a 4. ábrabeli helyzetbe való megemelésénél a (16) kampók (18) ütközőpeckeknek támaszkodnak és a véghelyzet elérésénél önműködőlég bekapcsolódnak. Minthogy a gyakorlatban az (5) tömbök csak ritkán jönnek egyidejűleg a legmagasabb helyzetbe, ennélfogva meg kell akadályozni, hogy a korábban fölérkező tömb ezen helyzeten tulmozgattassék. Erre szolgál egy az alátétlemezen alkalmazott (19)