64736. lajstromszámú szabadalom • Kannazár

lőnek a (15) nyíl (1. ábra) irányában való elforgatásánál a födőbe ütközik úgy, hogy az emelő nem forgatható tovább és a (15) nyíl irányában való további le­szorításánál a födőt magával viszi. Mi­helyt a (12) kampó a (13) orrba be van akasztva, a (10) emelőt a 2. ábrán látható (16) nyíl irányában ellenkező értelem­ben forgatjuk el, miközben a szögemelő­hatás folytán a (7) födő az (1) nyakra fekszik. A (10) emelő fölemelésénél ugyanis a (13) orr a (12) kampót megtá­masztja úgy, hogy ez az emelő mozgását nem követheti; emellett a (12) kampónak a (13) orron való támadási pontja azt a szilárd pontot képezi, mely körül a (12, 10) rúdazat forog. A (10) emelőnek a (16) nyíl irányában való elforgatásánál tehát a (10) emelőnek a (6) karral, illetve a (7) födővel szilárdan összekötött (9) csapja lefelé halad és a födőt magával viszi. Ha most a (10) emelőt a kanna teljes elzárása céljából a (16) nyíl irányában továbbmozgatjuk, a (9) csap a (6) karral együtt még tovább lenyomatik és a (7) födő erősen és tömítően a kanna nya­kára szoríttatik. A (10) emelő végül a (6) karra fekszik (3. ábra) és emellett a (7) födő (17) kivágásába (1. ábra) lép be, hogy az elzárásnak fölül kiálló részei ne legyenek és a (10) emelő oldalirányú el­tolás ellen biztosíttassék. A (10) emelőnek a 3. ábrán látható helyzetbe való leszorításánál először is a (7) födő (18) karimája fekszik rá az (1) nyak fölső peremére (2. ábra) úgy, hogy a födő nem mozgatható tovább lefelé. Ennek folytán a (10) emelő további elfor­gatásánál a leszorított (6) kar a (8) rúgót összenyomja, ami által a födő tömítő zá­rását érjük el. A (6) kar a (7) födőn két helyen h^tol át (1. ábra), de a födő kivá­gásai úgy vannak méretezve, hogy a kar még teljesen elzárt födőnél sem fekszik rá a födőre és a szorítóerőt csak a köz­pontos rúgó viszi át. Hogy a zár jogosulatlan nyitását meg­gátoljuk, ami esetleg kikopott zárrészek­nél azáltal történhetik, hogy a (12) kam­pót a (13) orr mentén oldalt eltoljuk, a (12) kampót két oldalt a (19, 19) tolda­tokkal látjuk el, melyek a kanna elzárt állapotában a (13) orrot oldalt körülfog­ják (2. és 3. ábra) és a kampó eltolását lehetetlenné teszi. A zár plombálása pl. azáltal történhe­tik, hogy a plombát, illetve annak zsinór­ját a (6) karban kiképezett (20) lyukon átfüzzük a leesappantott (10) emelő körül fektetjük és leplombáljuk. A zárnak a plomba megsértése nélkül való nyitása tehát ki van zárva. Lehet, úgy a (10) eme­lőben, mint a (6) karban egy-egy lyukat kiképezni, amikor is plombát, illetve a plombazsinórt mindkét lyukon vezet­jük át. A (9) csap, mely körül a (10) emelő a (6) karhoz viszonyítva elfordul, úgy van elrendezve, hogy a kanna elzárt állapotá­ban (3. ábra) valamivel azon az egyenesen kívül fekszik, mely a (12) kampó (11) forgáscsapjának középpontját a (12) kampónak a (13) orron való támadási pontjával összeköti. Ezáltal elérjük, hogy a zár önmagát elzárva tartani törekszik és magától nem nyílhat föl. Ha a (10) emelőt fölemeljük, tehát a (16) nyíllal ellentétes irányban elforgat­juk, a (7) födő a szabaddá váló (8) rúgó hatása alatt a (8) nyakról annyira föl­emelkedik, amennyire azt a (13) orrba fogódzó (12) kampó megengedi. Emel­lett a (10) emelőt átfektetjük és (14) bütyke ismét a (7) födőhöz fekszik. A födő teljes nyitása céljából azt a (10) emelő útján annyira leszorítjuk, hogy a (12) kampó a (13) orrból kilendíthető. A (10) emelő (14) bütyke arra is szol­gál, hogy az esetleg odafagyott vagy be­szorult födőt kinyithassuk. Ilyen esetben a (14) bütyök a (13) orr fölső, ívelt fölü­letére fekszik (lásd a 2. ábrán szakadozott vonallal föltüntetett helyzetet), ha a (10) emelőt most tovább leszorítjuk, a (14) bütyök a (13) orron fölfelé csúszik és a (7) födőt szabaddá teszi. A leírt kivitel csak példa gyanánt szol-

Next

/
Thumbnails
Contents