64728. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményítőből, alkáliból és vízből faenyv előállítására

dextrinnel való keverékei szolgál. Vegyünk 70 sr. friss tisztított kassavakeményítőt és 30 sr. kereskedelmi dextrint; a kettőt legcélszerűbben száraz, poralakú állapotban, mechanikus úton, lehető benső|leg összekeverjük. Ezen keverék szolgál azután* a törzsszabadalomnak megfelelő eljárás szerint való alkálikezelés kiindulási anyaga gyanánt. Látható tehát, hogy ezen esetben kiindulási anyag gyanánt oly keverék alkalmaztatik, amelyekben aránylag nagy mennyiségű meg nem bontott keményítő és aránylag kis mennyiségű teljesen megbontott keményítő (dextrin) van. Noha a megadott mennyiségi viszony, kassavának és dextrinnek alkalmazásánál, a íaenyv minősége szempontjából a legkedve-. zőbb, mégis a mennyiségi viszonyok aránylag tág határok között változhatnak, mimellett a legkedvezőbb mennyiségű viszonyok ismét az egyenként fölhasznált kassavakeményítők és dextrinek tulajdonságaitól is függnek. A dextrin minősége emellett kisebb szerepet játszik, mint a kassavakeményítőé. 2. példa. Kassavakemériyítő helyett szagolisztet alkalmazunk. Vegyünk 40 sr. kereskedelmi dextrint és keverjük azokat ugyanoly módon össze, mint ahogy az1

az 1. példában meg van adva. Az ezen keverékből kiadódó ragasztóanyag idővel veszít valamit folyékonyságából (fluiditásából), mivel könnyebben zselatináiódik. 3. példa. Ezen példában túlerősen megbontott kassavakeményítőt, egyenlő arányban, nyers („M4" kereskedelmi jegyű) kassavaliszttel keverünk és ezen keverék szolgál kiindulási anyag gyanánt. A savval való megbontást annyira fokozzuk, hogy ha a kimosott és szárított, megbontott terméknek 1 sr.-ét 9 sr. vízzel keverjük és 10 percig áramló gőzzel 7 atm. nyomás alatt főzzük, az ekkor keletkező forró folyadék oly viskozitással bír, hogy szük kiömlőnyíláson (Perkins-féle viskozításmérőkészülék) 21—16-szor oly gyorsan folyik keresztül, mint a hideg víz. Ebből kitűnik, hogy a megbontás tovább fokoztatott, mint szükséges, 'hogy ezen termékkel jó ragasztóanyag legyen előállítható. A két összetevő keverése legjobban rendes állapotban történik. Áll ez különben valamennyi példára, kivéve, ha dextrin képezi az egyik összetevőt. 4. példa. Alkalmazzuk két különbözőét?, megbontott kassavakeményítőnek keverékét, melyek közül az egyik túlságosan, a másik túl kevéssé van megbontva. A túlságosan megbontott keményítő, a viskozitást mérő készülékben való próbánál, a vízzel összehasonlítva, 22:16 kiömlési időt mutat,, míg a túlkevéssé megbontott keményítőnél a viskozitást mérő készülék azt mutatja, hogy a megbontás a jó ragasztóanyag számára szükséges fokot még nem érte el. A kettő egyenlő részekben keverve, az alkalmas kiindulási terméket adja. E helyen ki kell emelnünk, hogy a keverék viskozitása nem felel meg pontosan az alkotórészek viskozitása számtani középértéknek. Ez kölcsön hatásra mutat. 5. példa. Itt túlságosan megbontott kassavakeményítőből, nyers kassavakeményítőből és a törzsszaabdalomnak megfelelő eljárás szerint, normálisan megbontott kassavakeményítőből álló keveréket alkalmazunk. A kassavakeményítő legyen pl. savval annyira megbontva, hogy a Perkins-féle viskozitást mérő készülék 20:16 kiömlési sebességet mutat. Ezen túlságosan megbontott keményítőből 3 részt veszünk. Éhez 2 rész nyers (M4 jegyű) kassavalisztet és azonkívül 3 rész normálisan megbontott keményítőt adunk. Ezen a fönti különböző keverékkel foganatosított eljárásnál ajánlatos a további alkálikezeléshez nem fölhevítést, hanem ehelyett valamivel erősebb alkálit alkalmazni; ha a normális eljárásnál, pl. 43 C-ra való fölhevítést és a kiindulási anyag súlyának kb. 7%-ával egyenlő súlyú maróalkálit alkalmaztunk volna, most, föl-