64721. lajstromszámú szabadalom • Kazántápvíz előmelegítő

hely, ill. a sérült cső helye is könnyűséggel megállapítható és a sérülés gyorsan és kényelmesen orvosolható. Az ismeretes előmelegítőkkel ellentétben a jelen előmelegítőknél csak azon csövet kell utánhengerelni, mely tömítetlennek mutatkozik. A csövek élettartamára a rendes előmelegítőnél a gyakori utóhengerlés igen kedvezőtlen befolyással bír, annál is inkább, mivel a tömítési helyeknek igénybevételei a hőmérsékletváltozások folytán már amúgy is meglehetősen nagyok. A csatolt rajzon a találmányunk tárgyát képező kazántápvízelőmelegítő példaképen vett foganatosítási alakja két metszetben van föltüntetve. Az 1. ábra a 2. ábra C—D, a 2. ábra pedig az 1. ábra A—B vonala szerint vett metszet. Az előmelegítő (a) csőfalába több U-alakúan meghajlított (b) cső van behengerelve. Az előmelegítő több részre osztott vízkamrával bír, melyet az egyik oldalon az (a) csőfal, a másik oldalon pedig egy levehető (i) süveg határol. A vízkamra (i) süvegén az (f) tápvíz beömlő-, ill. a (g) tápvízkiömlőcsőcsonk van elrendezve. Az (r) előmelegítőköpenyen oldalt a két (d, s) gőzbevezetőcsőcsonk, ezekkel szemben pedig az előmelegítőköpeny fenekének közepében a csapadékvíz levezetésére szolgáló (e) csőcsonk van elrendezve. A tápvízszivattyú által szállított víz a (b) csöveken áramlik keresztül, kívülről pedig a fáradt gőz veszi ezen (b) csöveket körül. Az előmelegítő rajzolt foganatosítási példájában az (i) süveg az 1. ábra szerint hét (h, k, 1, m, n, o, p) kamrára van osztva. A tápvíz az (f) beömlőcsőcsonkon keresztül először az (i) süvegnek (h) kamrájába jut, amelyből két ágra oszolva, a két sorban elrendezett U-alakú (b) csöveken keresztül, párhuzamos kapcsolásban hátra, a (c) süveg felé, azután előre, félmennyisógben a fölső (k) kamrába, másik félmennyiségben pedig az alsó (1) kamráb folyik (1. ábra). Ezen (k, 1) kamrákon a két különválasztott vízág, különkülön egymásután, sorban való kapcsolásban folyik keresztül, aztán szintén a (k) és (1) kamrákba betorkoló további U-alakú csöveken át ismét hátra, a (c) süveg felé, onnan ismét előre, a középen fekvő (m) kamrába vezettetik, amelyben ismét egyesül. Ezen (m) kamrából a tápvíz — mint előbb, —• a (h) kamrából ismét két ágra oszolva hátra, a (c) süveg felé áramlik, majd ismét előre, a két (n) és (o) kamrába jut, melyeken a két vizág külön-külön, sorban való kapcsolásban keresztülfolyik és az (n, o) kamrákba torkoló további U-alakú csöveken keresztül ismét hátra a (c) süveg felé, majd ismét előre, a (p) különkamrába jut, mely meleg kisugárzásának megakadályozása céljából a két (n) és (o) külső kamra közt van elrendezve. A (p) kamrából az előmelegített tápvíz a (g) csőcsonkon keresztül végre a lokomotív tápfejéhez vezető nyomócsővezetékbe jut. A víznek az egyik csőcsoportból a másik esőcsoportba való átterelése tehát a csőcsoportok számának megfelelő számú kamrára osztott (i) süvegben történik, mimellett a víz erősen keringésbe jön. A kamrában és magában az előmelegítőben a vízáramnak rendelkezésre álló keresztmetszetek állandóan legalább oly nagyok, mint a tápvíz nyomócsővezetékének keresztmetszete. A tápvízszivattyú által szállított Összvízmenynyiség továbbá ezek szerint az előmelegítő U-alakú csöveiben két ágban négyszer hátra és négyszer előrevezettetik, miközben valamennyi vízrószecske a csöveknek a fáradt gőz által fölhevített falaival érintkezésbe jön és a fáradt gőz melegét legnagyobbrészt fölveszi. Ezáltal a víznek lehetőleg nagy fölmelegedése biztosítva van. Annak megakadályozása céljából, hogy a csövek a lokomotivnak menet közben föllépő, elkerülhetetlen rázkódásainál rezgésbe jöjjenek, a csövek, valamivel az U-alakú hajlás előtt, vagyis az előmelegítőnek a vízkamrákkal szemben elhelyezett végén, mégegyszer egy külön (q) lemezben vannak ágyazva, mely csupán csak támasz gyanánt szolgál, tehát nem tömít, sőt inkább bő kivágásokkal és furatokkal van ellátva azon célból, hogy a gőz, azokon keresztüláramolva, a csöveknek U-alakú, (x) a (c)