64700. lajstromszámú szabadalom • Tölténytápláló szerkezet

dékkel a szalag két (g) menesztőbütyke között fekvő töltények egy vagy több lesimító alatt a nyíl irányában menesztetnek ki az (a) tartályból s egy (m) rúgót emelnek meg úgy, hogy a (g) bütyök ferde fölületévei alatta elcsúszhat; a töltények a bal (c) korong körül s azután alul ellenkező irányban menesztetnek a kiejtő nyílásig, melynek (n) zárócsapóját a töltény előtti (h) iktatóbütyök kinyitja úgy, hogy a töltény az (o) vályúba esik s innen az ismert kiképezésű (p) elvezetőcsatornóba csúszik. Ha az elvezetöcsatorna színültig van telve, akkor az (n) csapónak nem szabad a kiejtönyílást szabaddá tennie úgy, hogy ekkor a töltények a jobboldali (c) korong körül haladnak tova s az (a) tartályba egy föl nem tüntetett, befelé nyíló csapón át lépnek vissza s így haladnak körül mindaddig, amíg a kiejtőnyílás fölszabadul. Ennek az a nagy előnye, hogy még ha a (p) csatorna időnkint meg is telik, a szállítószalag zavartalanúl járhat tovább s a rajta fekvő töltények nyugodtan maradnak rajta fekve. Hogy az (n) csapó az említett módon működjön, a következő berendezést alkalmazzuk: A (h) bütyök a (2, 3) szögemelő (1) görgőjével működik össze s e szögemelő egyik vége (3. ábra) a (4) rúgó segélyével az (5, 6) kétkarú emelővel van összekötve, melynek másik vége hordja az (n) csapót. A csapóra erősített (7) pecekhez (8) karjával a (9) rúd fekszik, melynek másik vége a (p) csatornába nyúló (10) nyúlványt hordja. Ha a (p) csatorna nincs telve úgy, hogy a (11) nehezékes emelő lefelé irányúi és a (10) kar mozgását nem gátolja, akkor a (h) bütyöknek az (1) görgő alatt való elhaladásakor a (3) emelő a (4) rúgó és (5, 6) emelő révén az (n) csapót előrehúzza, mikor is a (9) rúd a (8, 10) karokkal elfordul. Ha a (p) csatorna azonban meg van telve, akkor a (10) kar nem tud beléje hatolni, a (8) kar tehát nem engedi meg a csapó elmozdulását úgy, hogy a (3) kar csak a (4) rúgót fogja kifeszíteni anélkül, hogy az (5, 6) emelő elfordulna. Ha egy töltény fordítva, vagyis fenekével előrefordulva kerül ki az (a) tartályból, akkor a következő művelet megy végbe: Előrehaladásakor a töltény az oldalról ható (r) rúgó mentén halad el, mely a töltényt a másik oldal felé egy a szállítószalagot oldalt lefödő (föl nem tüntetett) sinhez szorítja. Helyesen fekvő töltényeknél ez nincs különös hatással, fordítva fekvő töltényeknél azonban ezen oldalnyomás folytán a lövedékcsúcs a menesztő (g) bütyök oldalsó ferde lapján lecsúszik. Ha már most további előrehaladáskor az előlfekvő töltényfenék az (m) rúgóhoz jut, ezt nem tudja megemelni, ellenben a tovább előrehaladó (g) bütyök ferde síkja a lövedékcsúcsot még inkább oldalt szorítja úgy, hogy a lövedékcsúcs túlcsúszik az itten alacsonyabb oldalsin szélén s minthogy a többi része a tölténynek is követi e mozgást, a töltény végül a szalaggal párhuzamos (s) vályúba hull s innen a (t) hídra csúszik, mely a szalag két szára képezte utakat összeköti úgy, hogy a töltény változatlan helyzetben a szállítószalag alsó szárának legközelebbi szabad rekeszébe hatolhat két menesztőbütyök közé úgy, hogy most már a többivel egyenirányítva továbbíttatik a kiejtőnyíláshoz vagy vissza az (a) tartályba. Ily módon tehát a tartályból fordított helyzetben kiméit töltény mindig megtartja eredeti helyzetét, elkerüljük tehát a töltény megfordítását, ami eddig a robbanási lehetőségek egyik legnagyobbját képezte. A (t) hidat különbözőképen szerkeszthetjük; az 1. és 2. ábrabeli példánál a híd olyan kiképzésű, hogy a szalag fölső szárának egyik rekeszéből kivetett töltény ugyanezen rekeszbe hull vissza, mikor az a szalag alsó szárát képezve elhalad a híd alatt. E célból a híd annyi (u) iktatócsapóval van ellátva, ahány rekesszel bír a szalagnak a híd fölötti helyzettől a híd alatti helyzetig terjedő szakasza. Az (u) csapók úgy működtetnek, hogy valahányszor egy rekesz a híd alá kerül, a csapók