64678. lajstromszámú szabadalom • Vasbordázat betonból készült vasúti talpgerendák és más építési alkatrészek számára és eljárás annak előállítására

hogy azok távolsága a munkadarab középrészén valamivel nagyobb, mint a végeken. Míg a bemetszések között fekvő (b) anyagrészek a fölső övet szolgáltatják, addig a bemetszés! sorpáron kívül fekvő (c) anyagrészből az alsó hosszövek kerülnek ki. A fémlemez többi, (d) részei, melyek az (a) bemetszések között fekszenek, a bordázat, illetve tartó alsó övlemezeit a fölső öviemezekkel összekötő gerinceinek anyagát szolgáltatják. A 2. ábra szerinti tartó előállítására az alsó (cl) öv kiképzésére szolgáló (c) anyagrészek az 1. ábra szerint a berajzolt, egymással ellentétes értelmű nyilak irányában elcsúsztattatnak, miáltal ai összefüggésben álló (d) anyagrészek ellentétes irányban lehajlíttatnak úgy, hogy különböző síkokban fekvő, egymáshoz keresztezett (dl) gerincek jönnek létre, míg a fémlemez szélső (c) részei a középső (b) övekhez képest mélyebben fekvő síkba kerülnek, és az utóbbival párhuzamos alsó öveket szolgáltatják. Az ily módon, nyert vasbordázat nagy ellenállóképességénél fogva kiváltképen betonból készült vasúti talpgerendák armirozására alkalmas. A bordázat egyes részei betonnal vétetnek körül, és ezáltal alakváltozások ellen hatályosan biztosíttatnak-A hosszövek szélességének oly módon való különböző méretezése által, hogy a (bl) fölső öv középen szélesebb mint a végeken, míg a (cl) alsó övek viszont a végeken szélesebbek mint a középen, a vasbordázatot előnyösen lehet a föllépő igénybevételekhez idomítani. A különböző tartórészek előállítására szolgáló hullámos (a') bemetszések sajátos alakja eredményezi, hogy egyrészt a (bl) fölső öv, és a (dl) gerincek összekötő helyein, másrészt a (cl) alsó övek és a (dl) gerincek összekötő helyein meglehetősen nagy, megfelelő alakú fölületek keletkeznek, melyek nemcsak kedvezően közvetítik a föllépő feszültségeket az egyik tartórészből a másikba, hanem kiváltképen hatályosan veszik föl és osztják szét az egyes részek összekötő helyén föllépő fő nyomási feszültségeket. Ugyanis azokon a helyeken, ahol a gerincek az övekbe átmennek, az anyag keresztmetszete, illetve szélessége fokozatosan csökken. Ennek folytán a betonmasszába ágyazott bordázat a legnagyobb tartósságú és a legkedvezőbb hordképességű tartót szolgáltatja, melynél a kedvező feszültségeloszlás folytán a betonmassa a szakadástól is meg van óva. Az ismertetett vasbordázat szilárdsága oly módon növelhető, hogy két vagy több (bl) fölső övet képezünk ki, mint az a 4. ábrán föltüntetett foganatosítási alaknál látható. Az ezen tartónak alapul szolgáló munkadarabnál, mint a 3. ábra mutatja, négy sor hullámvonalalakú (a) bemetszést kell létesítenünk, ahol is midegyik sorpár az első példánál ismertetett módon van kiképezve úgy, hogy ismét a (b, c) és (d) anyagrészek keletkeznek ; összetartozó bemetszések itt is azok, melyek egy, a kész bordázatnál fölső övet alkotó (b) középrészt fognak be. Létrejön ezenkívül még egy a fémlemez közepén hosszirányban futó (e) anyagsáv is, mely egy harmadik középső alsó (el) övet szolgáltat. Ilyen, a 4. ábra szerinti tartó előállítására a munkadarab középső (e) fémsávját az egyik irányban, a két külső (c) fémsávot a másik irányban egymással párhuzamosan csúsztatjuk el, (lásd a nyilakat a 3. ábrán), miáltal a (c), illetve (e) részek mint alsó övek és a (d) részek mint egymást keresztező gerincek a fémlemez síkjából lehajlíttatnak és a 4. ábrán föltüntetett helyzetet foglalják el. A fölső övek ezen ábrán is (bl)-el, a gerincek (dl)-el vannak jelölve. Ennek a vasbordázatnak többek között az az előnye is megvan, hogy a vasúti sínek leerősítő csavarjai a gerendán a két fölső öv között helyet kapnak. Mint a (bl, cl) hosszöveket, a (dl) gerinceket is az egyes keresztmetszetekben föllépő feszültségeknek megfelelően különbözően méretezhetjük. Némely esetben célszerű a két alsó szélső övet széjjelhúzni, és ily módon a bordázatot oldalirányú elhajlások ellen, merevíteni. A bordázat a találmány keretein belül számos változatban módosítható és az adott