64644. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti gurítókon haladó kocsik sebességének szabályozására

után vissza kellene húzni. Ezért, vagyis egyrészt folytonos működés, másrészt egyszerűbb és biztosabb fékezhetés céljából a találmány szerint végnélküli vonóközeget pl. lánchurkot alkalmazunk, mely a kocsi mozgásának hatása alatt kerékművet forgat, mely előnyösen a szabályozás céljából befolyásolható fékszerkezettel van ellátva. Ekként módunkban áll a kocsi futását a gurítón tetszés szerint szabályozni. A lánchuroknak a kocsival való kapcsolása, illetve arról való lekapcsolása akár kézzel, akar önműködően történhetik. Szabályozható fék gyanánt szalag, vagy tuskófék vagy más, automatikus p. o. centrifugális fék alkalmazható. Mechanikai fék helyett villamos féket is haszr nálhatunk, pl. oly módon, hogy a lánccal kapcsolt kerék elektromos generátort forgat, mimellett a generátor által termelt áram áramkörébe kapcsolt ellenállás változtatásával tetszés szerinti szabályozást érhetünk el; lehet továbbá a lánc mozgását hasznos munka végzésére is, p. o. vízemelésre stb. fölhasználni. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának oly foganatosítási példája van föltüntetve, melynél a fékezésre centrifugális fék szolgál és a kocsinak a láncról való lekapcsolása automatikusan történik. Az 1. ábra a lejtő és a berendezés általános elrendezési vázlata, a 2. ábra a szabályozható fék részletrajza, a 3. és 4. ábrákon a kikapcsolódó vonóemeltyű oldal, illetve elölnézetben nagyobb léptékben látható. Az 1. ábrán (1) a jármüvet, (2) a fékszerkezetet, (3) a vonóközeget, (4) a kapcsoló, illetve vonóemeltyüt jelöli; a vonóközeget és a fékszerkezetet alkalmas állvány hordja. A (3) lánc kényszerkapcsolással az (5) lánckereket (2. ábra), ez pedig a (6, 7) kúpkerékpárt hajtja. Al (7) kúpkerék (lö) tengelye, az alább ismertetendő centrifugális fékkel áll kapcsolatban. Ha a (6, 7) fogaskerék áttétel útján a rendszer forgásba jön, akkor a (11, 11) sulyok centrifugális; elmozdulása a (13) rudakon átadódik a (9) súrlódó tárcsára, mely tengelyirányban eltolódik és forgás közben a (8) pofákon súrlódik. A (8) pofák a csavarmenetes orsóval ellátott (12) kerék segélyével tengelyirányban; eltolhatók. Ha a (8) pofákat bal irányban, vagyis kifelé mozgatjuk, akkor egyrészt a (11) súly forgáspontja és (13) kar alsó csukló pontján átmenő egyenes és maga a (13) kar által bezárt szög (és ezzel a tengelytől való távolság, tehát a centrifugális erő is) nagyobbodik^ és így a nyomás a (8) súrlódó pofákon nő, ha pedig a (8) pofákat az ellenkező irányban toljuk el, akkor a nyomás csökken és így a rendszer gyorsahban foroghat. Fontos a féknél a (11) súlyokkal összekötött (14) erős rúgó egyébként ismert alkalmazása, melynek megfelelő méretezésével el lehet érni azt, hogy nehezebb kocsik csak lényegtelenül nagyobb sebességgel forgassák a féket, mint a könnyebb kocsik. A 3. és 4. ábrákon látható (4) vonóemeltyű (16) villás vége a láncba akasztandó, (17) nyúlványa pedig a kocsi mellgerendájával érintkezik. A (3) lánchuroík végén lévő vezetőcsiga előtt a (18) ütköző ék van elrendezve, melyre a (4) vonóemeltyű (19) bütyke fölfut, amikor is a (18) ék a (»16) villát a láncról lefeszíti. A (4) vonóemeltyü alsó (20) nyúlványa a visszatérő lánccal érintkezik. A berendezés működése röviden a következő: Gurítás alkalmával a szamárhátról leguruló kocsi első mellgerendája beleakad a vonóemeltyübe és ennélfogva a láncot húzni kénytelen. A lánc forgásba hozza a féket, mely az ismertetett módon szabályozható úgy, hogy a kocsi sebessége a szükséghez képest tetszőleges mértékben növelhető, illetve csökkenthető. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés vasúti gurítókon haladó kocsik sebességének szabályozására, jellemezve egyfelől a gurítandó kocsival