64644. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti gurítókon haladó kocsik sebességének szabályozására

Megjelent 1914. évi jtilius hó 13-án. . • MAGY. KIR. SZABADALMI jgBg HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 64644. szám. V/g/1. OSZTÁLY. Berendezés vasúti gurítokon haladó kocsik sebességének szabályozására, EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG ÉS GÁBOR JENÓ FŐMÉRNÖK ÚJPESTEN. A bejelentés napja 1913 julius hó 29-ike. Vasúti gurítóknál a kocsikat a szél irá- i nyának és nagyságának és általában a légköri viszonyoknak (hó, eső stb.) megfelelően nagyobb vagy kisebb sebességgel kell megindítani, nehogy azok a szél hatása alatt megálljanak, illetve túlsebesen mozogjanak. Az előbbi esetben a kocsikat kézi erővel vagy külön e célra szükséges gépmozgással kell a célig továbbítani, az utóbbi esetben pedig a kocsit meg kell állítani, ami, ha a kocsi gyorsan mozog, a fölhalmozódott nagy eleven erő folytán úgy a kocsinak, mint a pályának nagymértékű rongálásával.és gyakran a szállított árú pusztulásával jár. Eddigelé (a kézi fékezéstől eltekintve, mely különben veszélyes is) többféle módon iparkodtak az említett hátrányt kiküszöbölni, de a fölhasznált eszközök és módok részben gazdasági, részben pedig műszaki szempontból vagy egyáltalán nem, vagy csak részben voltak kielégítők, így pl. okáért egymás mellett három, különböző magasságú lejtőt alkalmaztak és a légköri viszonyoknak megfelelően az egyik másik magasabb vagy alacsonyabb lejtőn eszközölték a gurítást. Egy másik megoldás az ú. n. vágány! fék alkalmazása, melynél erős rugók segélyével hosszú tuskót szorítanak a sin belső éléhez, mimellett a jármű kereke a sin és rugóval terhelt tuskó közzé szorul úgy, hogy az esetleg gyorsan futó kocsi sebessége csökken. Alkalmaztak továbbá csúszósarukat, melyek a vágányon akként vannak vezetve, hogy bizonyos út megtétele után a kerék alól kilépnek, miután természetesen a kocsi futását meglassították. Az eddigi berendezésekkel szemben a találmány lényege most már abban áll, hogy hajlékony vonóelemet (lánc-, kötél stb.) alkalmazunk, mely egyfelül a gurítandó kocsival van oldhatóan összekötve, másfelől valamely fékszerkézettel áll kapcsolatban. A találmány alapját^ |tevő föladatnak legegyszerűbb megoldása az volna, hogy pl. a kocsihoz akjasztott kötél a kikötőkben használatos henger alakú cölöp körül van vezetve, a kötél másik végét pedig a kezelő megfeszítve, vagy meglazítva, a kocsit lassíthatja, vagy gyorsíthatja. Ily berendezés azonban igen primitív volna és nagy gyakorlatot igényelne, azonkívül a kötelet minden kocsi legurítása