64565. lajstromszámú szabadalom • Vasbetétes fal-, födém- vagy tetőszerkezet
Megjelent 1914. évi jul ius hó 9-én . MAGY. KIK. SZABADALMI jS&f' HIVATAL szabadalmi leírás 64565. szám. Vlll/a. OSZTÁLY. Vasbetétes fal-, födém- vagy tetőszerkezet. DEUTSCH LIPÓT ÜGYNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1913 szeptember hó 1-je. A találmány tárgya vasbetétes falvagy tetőszerkezet, amely úgy szilárd, mint függő falak, háztetők, továbbá mennyezetek, valamint mindennemű fal-, padló- és mennyezet-burkolások készítésére is fölhasználható. A találmány szerinti vasbetétes szerkezeteket az jellemzi, hogy az előállítandó fal, tető stb. egész kiterjedésében vashuzalok vannak előre kifeszítve és a fal, tető stb. készítésére szolgáló elemekben hornyok vannak kiképezve, melyeknél fogva ezen elemek a kifeszített vashuzalokba akaszthatók. Falaknál a huzalok függélyes irányban, háztetőknél rézsútosan, mennyezeteknél és padlóburkolatoknál pedig vízszintesen vannak kifeszítve s mindkét végükkel az épület szilárd részeihez erősítendők, hogy az általuk képezett fölületre merőlegesen ható nyomásoknak ne engedjenek. A falat, födémet vagy tetőt alkotó lapok vagy lemezek, úgyszintén a padlóburkolásra használt parkettatáblák vagy effélék tetszőleges alakúak lehetnek, azonban célszerű ezen elemek két átellenes keskeny véglapján kiugrásokat, illetve ezeknek megfelelő bevágásokat kiképezni, hogy ugyanazon sor két-két szomszédos eleme egymásba kapcsolódjék, míg a huzalok az egyes sorokat kötik össze egymással úgy, hogy ily módon szervesen összefüggő és egybekapcsolt fal- vagy másféle fölületet kapunk, melynek minden egyes eleme kellően biztosítva van kiesés ellen. A mellékelt rajzon példa gyanánt a találmány szerint készült függőfal van föltüntetve, és pedig az 1—4. ábrák a fal előállítására használt elemnek, ez esetben egy lényegileg négyszögletes lapnak különböző nézeteit mutatják, míg az 5. ábrán a fal homloknézete látható. A föltüntetett kivitelnél az (a) lap egyik végén a (b) kivágás, másik végén az annak megfelelő alakú (c) kiugrás van kiképezve, mely a lapoknak sorokká való összerakása alkalmával a szomszédos lap (b) mélyedésébe illeszkedik. Mint az 5. ábra mutatja, az (a) lapoknak csak minden második vízszintes sora van alátámasztva (a szélső lapoknak a főfalakba való eresztése által), míg a közbenső sorok az alattuk lévő1 szabadon függő sorokon nyugosznak. Azonban úgy is járhatunk el, hogy minden sor szélső (a) elemének egyik, pl. fölső (bl) nyúlványát a főfalakba eresztjük, a másikat pedig levágjuk.
