64443. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kisűtőkészülék

céljából a folyadék fölhajtó erejét használjuk föl. A találmány közelebbi magyarázatára szolgáljanak a mellékelt rajzok. Az 1. ábra elrendezésénél az (a) üveghenger szabadon úszik a folyadékban és a kiszorított térfogattól függő fölhajtóerőt nyer, mimellett a (b) belső póluscsövön lévő (c) központosítok a fölhajtást határolják. Már igen1

csekély fölhajtó erő elégséges a jó központosításhoz és teljesen veszélytelen az üvegcsőre. Több ilyen fajta kisütőelem alkalmazásánál elegendő, ha a fémből való belső póluscsövek az átvezetőlemezekben súrlódás által fogva tártatnak, teljesen légmentes elzárást a ki-és beáramlási légterek között is könnyen elérhetünk valamely plasztikus (m) tömítőanyaggal, amely a kisütőelemekhek kicserélése esetén mindig megújítható. E célból a (d) átvezetőlyukak a lemezben oly nagyra készítendők, hogy az üveghengerek is és a dielektromos folyadékba merülő külső (f) póluscső is a (d) lyukon át bevezethető legyen. A központosítás módjai nagyon különbözők. A fölhajtás határolása az (e—e) kisütési réteg alatt vagy fölött mehet végbe. A központosítás úgy lent, mint fönt történik. Az üvegcsőnek vagy a belső póluscsőnek fölső vagy alsó vége úgy alakítható, hogy a központosítás és a fölhajtás határolása egyszerre vagy egymás után következik be. Az úszóüveghenger alsó része a belső póluscsövekre erősített karok, behornyolt gyűrűk és ehhez hasonlók által a fölhajtásnál vezethető vagy pedig a központosítás és fölhajtás határolás céljára domborításokkal vagy mélyítésekkel látható el, valamint az üveghenger (c) alsó része és a belső póluscső kúposán alakítható. Ugyanily módon egy dielektromos folyadék alkalmazásánál az (f) külső póluscső is központosítható. Ebben az esetben a célszerűen csak vékonyfalú és így könnyű (körülbelül 20 gr.) külső póluscsövek az elektromosan vezető (h) alap-1 lemezen csúsznak. Tekintve a magas feszültséget, amely 6000—10,000 Voltig, sőt még ennél is többre terjed és a rendkívül csekély áramerősséget (0.001 Amp. pro dm5

kisütési fölület) teljesen elégséges, ha a külső póluscsövek az alaplemezzel egyszerűen érintkeznek esetleg még olaj alatt is úgy, hogy valamely (g) vezető folyadék vagy reszelék vagy rugalmas kontaktus vagy ehhez hasonlók igénybe vétele is elkerülhető. De helyettesíthető az alsó póluslemez egy oly tartánnyal is, amely vezető (g) folyadékkal, pl. higannyal, vagy vízzel van töltve, (esetleg olaj jelenlétében). A + + sarkokat a külső' tartánytól izolálhatjuk, vagy pedig egyiket a tartánnyal együtt földelhetjük. Több fázisú áramnál az egyes fázisokat egyenlő számú kisütőelemekkel vagy készülékekkel terheljük. Szekundér transzformatoráramnál, hogy az egyik sarkot földelhessük, .csillagkapcsolást alkalmazhatunk. 4 2. ábra elrendezésénél az alsó póluslemez izolálva van. A belső póluscsöveket tartó fölsőlemez pedig a földelt tartánnyal karimák segélyével légmentesen van összekapcsolva. Ezen összekapcsolás által a fölső lemezben előidézett feszültségek, amelyek más kivitelű készülékeknél gyakran az üvegcsövek törését idézték elő, a jelen találmány szerint a folyadékban úszó csövekre befolyást nem gyakorolnak. Az alsó izolált póluslemezhez a hozzávezetés a tartányoldalfalán, avagy fenéken keresztül avagy úgy, mint a 2. ábrán láb ható fölülről történhet. A 3. ábra elrendezésénél a tartány feneke egyúttal a földelt póluslemezül szolgál, amelyen a külső póluscsövek dielektromos folyadék alkalmazásánál csúsznak (lásd 3. ábra A és B). Yíz alkalmazásánál (3. ábra C és D) az üvegcsövek külső burkolására más különös külső csövek nem szükségesek. A víz fölé azonban (M, M') olajréteget alkalmazhatunk, hogy a (G)-nél kiáramló gázok ne keveredjenek vízgőzökkel. Olajréteg alkal-