64369. lajstromszámú szabadalom • Fűtő és világítóberendezés

relve. szellőztetés, valamint levegő beve­zetése céljából. Az (54) cső alsó részéből egy (59) rúd nyúlik az (50) lámpagolyó fenekén keresztül. Az (50) lámpagolyó fe­jekében egy nyitott (60) gyürü van elren­dezve, melyet egy lecsüngő (61) csappan­tyú zár el, mely utóbbi, ha nyitva van, az (59) rúdon lévő (62) akasztópecekre tá­maszkodik. Az (51) lámpatok fölső részén is van egy (63) lengőcsappantyú elren­dezve, mely midőn lecsüng, nyitva van. Amidőn a szívólégritkítóberendezés meg­indul és a levegő az (50) lámpagolyóból kiszívatik, a (61) és (63) csappantyúk ön­működően bezáródnak úgy, hogy a vá­kuum keletkezését meg nem gátolják. Ha a szivólégritkítóberendezést megállítjuk, a (61) és (63) csappantyúk önműködően megnyílnak. Ily módon a levegő bejutása a gyújtóláng égését fönntartja és az (50) Iámpagolyótól a nedves gőzöket, melyek kondenzálódni igyekeznek, távoltartja. A lángzóhoz jutó légmennyiség szabályozá­sára egy beállítható (64) szelep van el­rendezve. A lámpa el égetőkamrája egy (65) cső útján az (El) kiszívatócsővel köz­lekedik (4. ábra) és ha a kiszívatóberende­zés működésben van, a lámpa égéstermé­kei az (F) szívóberendezés segélyével a lámpából folytonosan kiszívatnak és egy­idejűleg a helyiség tisztátalan levegője a szívó-, vagy kiszívatóberendezés segélyé­vel keresztülszívatnak a lámpán az égés táplálása céljából. A lámpa égéstermékei­ben foglalt melegség a lámpa (65) kiszí­vatócsövéből hasznothajlóan a helyisé­gékbe, vagy falakba sugároztatik ki az égéstermékeknek a lámpa elégetőkamrá­jából a kiszívatóberendezésbe való áram­lása közben. A fűtőberendezés természetesen a nap nagyobb részében folytonosan használta­tik, míg a világítóberendezés csupán éjjel. Mindamellett ha a fűtőberendezés egyszer üzemben van, mindegyik lámpaszerkezet szellőztető módjára működik, akár meg van az gyújtva, akár sem, hacsak ezet* szellőztető hatást nem szüntetjük meg az­által, hogy az (54a) fölégvezetöcsövet az épületen kívülre vezetjük. A szellőztető hatás azonban olyan közegészségügyi fon­tossággal bír, hogy igyekezni kell azt lehe­tőleg hasznosítani. A berendezés kivitelét egészben, vagy részeiben változtathatjuk anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk és ha ke­vésbé gazdaságos szerkezetet kívánnánk előállítani, mint aminőt itt ismertettünk, valamennyi radiátort olyan égetőkamrá­ból származó meleg égéstermékekkel táp­lálhatunk, mely azon helyiségen, vagy he­lyiségeken kívül van elhelyezve, melyek­ben a radiátor, vagy a radiátorok vannak szerelve. A gyújtólángok nem föltétlenül szükséges elemei az 5. ábrán látható be­rendezésnek és a lámpának, de igen cél­szerű azok alkalmazása, annál is inkább, miután csak csekély költségtöbbletet okozr nak a berendezés előállításánál. Azonban a termosztát útján szabályozott föntebb ismertetett szerkezetnél a gyújtóláng fon­tos, hogy akkor, midőn a termostat a gáz­szelep megnyitását eszközli, a gázt meg­gyújtsa. Ha az égetőkamra ajtaját kimdt­juk, a kamrában uralkodó vákuum meg­szűnik, és a gázszelep záródik. Ha az ajtót elzárjuk, a vákuum újból helyre áll, a gáz­szelep pedig nyílik, mire a gyújtóláng a gázt meggyújtja. Ha a vákuumot a diafrag­makamrában létesítjük, az atmoszférikus légnyomás megemeli a diafragmát és a gázszelepet megnyitja. A szívólégritkítóbe­rendezésnek olyannak kell lennie, hogy a gyúlékony keverék molekuláit megrit­kítsa, mielőtt és mialatt az a lángzóba jut. Ezen ritkítás előnye abban nvilvánül. hogy a keveréket alkotó elemek moleku­lái különválnak, vagy lehetővé válik, hogy azok maguk is egymástól elkülönül­jenek úgy, hogy jóval kedvezőbb elégést érünk el. A ritkítóberendezés szívó ha­tása az égéstermékek erős ritkítását is kell hogy előidézze valamennyi a szivó-, vagy ritkítóberendezésbe vezető csövön keresz­tül. Továbbá a legkedvezőbb effektus el­érésére az elégetőkamraszerkezetnek az atmoszférikus levegő benyomulása ellené­ben lehetőleg telejesen elzárva kell len-

Next

/
Thumbnails
Contents