64352. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fékberendezés beszélőgépek számára

hogy az a hanglemez fölött elforgatható; a hangszelence az (5) tűvel van fölszerelve. A korongnak megállítását az önműködő fékberendezés végzi, mely a szekrénynek födelén akként van elrendezve, hogy legnagyobb része a korong alatt fekszik. A fékberendezés a szekrénynek födelén, a csavarok segélyével fölerősített (6) alaplemezre (2. ábra) van szerelve, melyen, a függélyes (8) csap körül elforgathatóan (3. ábra) a (7) fékező emeltyű van ágyazva (1. ábra). A fékező emeltyű és az alaplemez között, a (8) csapra fölhúzott (9) alátétlemez (3. ábra) van elrendezve; a fékező emeltyűt, forgási csapján, ennek (10) feje rögzíti. A fékező emeltyűnek egyik karja, a sugárirányhoz szög alatt, a korongnak kerülete felé van irányítva és egy, a végén kiképezett villa segélyével a (11) fékpofát (1. ábra) hordja, mely akként van elrendezve, hogy a korong fékkoszorújának belső fölületére rá fekhetik; az emeltyűnek másik karja, ugyancsak a sugárirányhoz szög alatt, az első karnak irányával ellentétes irányban van a korongnak kerülete felé iránvítva és a korong »• O alól kinyúló végén a (12) fogantyút hordja. A (7) fékező emeltyűt a (13) elreteszelő emeltyű tartja meg azon állásában, amelyben a fék meg van eresztve. Ez a (13) emeltyű, az egyik végén, a (15) csap körül elforgatható, hosszú (14) perselyen van elforgathatóan ágyazva. A (15) csap alsó végén a (6) alaplemezre van fölerősítve, a csapnak fölső végén a perselynek a csapról való leesését meggátló (16) fej van "kiképezve. A (13) emeltyűnek szabad végén a (17) fog (2. ábra) van kiképezve, mely a (7) fékező emeltyűn, a (8) forgási csapnak közelében kiképezett (18) kivágásba kerül és ekkor a (7) fékező emeltyűt a féket megeresztő állásában tartja meg, amelyben a (11) fékpofa a korongnak fékkoszorújára rá nem fekszik.^ A (13) elreteszelő emeltyűnek (17) fogát a fékező emeltyűnek (18) kivágásával kapcsolatban tartó, az elreteszelő emeltyűnek a fékező emeltyűből való kikapcsolásánál a fékező emeltyűt az óramutatónak forgási irányával ellentétes irányban elforgatható és így a fékpofát a fékkoszorúra rászorító (19) rúgónak egyik vége a (13) elreteszelő emeltyűnek (20) csapjához, annak másik vége pedig a (7) emeltyűnek (21) csapjához van erősítve; ezen (20, 21) csapok egymáshoz képest akként vannak elrendezve, hogy a (19) rúgó által kifejtett erőnek iránya akkor, amikor a (17) fog a (18) bevágással kapcsolódik (2. ábra), az elreteszelő emeltyű (16) forgási csapjának középpontján és egy, kevéssel a (17) fognak csúcsa között fekvő ponton átmenő egyenesbe esik. Az ekként elrendezett rúgó a két emeltyűt, ezeknek egymással való kapcsolása után, egymással kapcsolatban tartja, dc az általa ekkor kifejtett erő csak kicsi. Ha az elreteszelő emeltyű, az óramutató forgási irányával ellentétes irányban forgattatik el, az elreteszelő emelLyű a fékező emeltyűből kikapcsolódik, a rúgó pedig a (7) fékező emeltyűt az óramutatónak forgási irányával ellentétes irányban mindaddig elforgatja, míg a (11) fékpofa az (1) fékkoszorúra nem fekszik (1. ábra). Amikor ez bekövetkezik, a (19) rúgó a (13) elreteszelő emeltyűnek hátsó, szabad végét, a (6) alaplemezre szerelt (22) ütközőre szorítja és a (11) fékpofát a kellő erővel szorítja az (1) fékkoszorúra úgy, hogy a fékpofa a korongnak forgását biztosan, de nem lökésszerűen, megszünteti. A (7) fékező emeltyűn a sugárirányú (23) ütköző van kiképezve (2. ábra), mely a (13) elreteszelő emeltyűvel együttműködve, a fékező emeltyűnek az óramutatónak forgási irányában végzett forgását határolja és a fékező emeltyűt abban a helyzetében tartja meg, amelyben a (17) fog, a (19) rúgónak hatása alatt, a (18) kivágással kapcsolódhatik. Hogy a (13) elreteszelő emeltyűnek a) (7) fékező emeltyűből való kikapcsoló-