64342. lajstromszámú szabadalom • Átvezetőszorító ill. szigetelő magas feszültség számára kéregpapírból való szigetelővel
tesen osztódik el. Kétségtelen, hogy ez esetben a szigetelő méretei kisebbek lesznek, mint porcellán alkalmazásánál, azonban az ilyen kondenzátorok előállítása meglehetősen nehéz és ennek folytán drága. Ismeretesekké váltak továbbá olyan átvezettőszigetelőberendezések, amelyeknél olajat vagy úgynevezett kompoundmaszszát használnak szigetelőanyag gyanánt, ami annyiban célszerű, amennyiben az olaj dielektromos állandója középértékben csak kb. 2.5. Természetesen az olajat edénybe kell helyezni, amelynek anyagául porcellánt szoktak használni. Ekkor ugyan a porcellán nagy falvastagsága, amely a légbuborékok folytán veszedelmes, el van kerülve, ezzel szemben azonban a porcellán törékenyebb, tehát mechanikai tekintetben kevésbé ellentálló. A jelen találmány tárgyát tevő magas feszültség számára való átvezetőszigetelő kéregpapirból (keménypapír) készült, üregesen kiképezett olyan szigetelővel van ellátva, amely ismert módon a vezető magig szigetelőanyaggal van megtöltve. Az ilyen homogén kéregpapirtestek legalább is ugyanolyan mechanikai szilárdsággal bírnak, mint a porcellánból való üreges testek, ez utóbbiakkal szemben azonban azzal az előnnyel bírnak, hogy az anyag dielektromos állandója a, porcéi* Ián dielektromos állandójának i/.-val kisebb. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítási példája van föltüntetve. Az ábrázolt átvezetőszorító-berendezés szigetelője több koncentrikus, szilárd és szorosan egymásba kapaszkodó (a, b, c) csődarabokból áll, amelyek a (D) átvezető hely felé, ahol a berendezés egy falon, pl. transzformátorfedélen megy át, növekedő átmérővel bír. Az alsó (a) csődarab alsó végén anyacsavarmenettel van ellátva és a külső csavarmenettel ellátott (e) dugó segélyével, amely fémből készülhet, olajzáróan el van zárva. Az (a) csődarab fölül (d) fedéllel van elzárva, amely furatokkal ivan ellátva, oly célból, hogy ha olajat használunk szigetelő szer gyanánt, azt beönthessük és hogy a levegő eltávozását lehetővé tegyük. Ha nyílás szigetelőszer pl. úgynevezett kompoundmasszát használunk, akkor annak bevitele céljából a fedelet le kell venni. A (d) fedélbén és az (e) dugóban vezeték gyanánt előnyösen rézből készült (f) fémpálca van szilárdan ágyazva; a (d, e, f) részeken az éles sarkokat és széleket lehetőleg kerülni kell, mert azok elősegítenék a szikrák képződését. Az (a) és (b) csődaraboknak a szorító belsejében lévő homlokvégei között egyegy, célszerűen szintén kéregpapirból álló (hl) és (hll) szigetelőcső van konaxiálisan beiktatva, oly célból, hogy az átütési feszültség folytán keletkező szikráknak a hézagok közti vándorlását megakadályozzuk. Ezen szigetelőcsöveknek két homlokvége között (o) kivágások vannak, hogy olajnak szigetelőszer gyanánt való alkalmazásánál annak keringését megkönnyítsük. Az olaj fölszíne a szorítóberendezés belsejében bizonyos távolságra a (d) födéltől (n)-nél fekszik úgy, hogy ha az a szorítóberendezés üzeménél fölmelegszik és ennek folytán kitágul, a (d) födélnél nem csöpöghet ki. Az egész átvezetőszorító a falnak vagy a transzformátornak (D) áttörési helyén, ahol az a pólus, amely rendesen a föld potenciájával bír és amellyel szemben a másik pólust képező (f) fémpálcát szigetelni akarjuk, érintkezésben van a szigetelővel, be van fogva a (c) csődarabra szorosan fölhúzott, karimával ellátott (g) tokba. — Avégből, hogy ezen két (c) és (g) rész között olyan benső összeköttetést létesítsünk, amelyet az újabb irodalomban „dielektromos forrasztás"-nak neveznek, a tokot célszerűen valamivel kisebb átmérőre fúrjuk ki, mint a (c) csődarab külső átmérője, azután gyöngén fölmelegítjük és úgy húzzuk a (c) csőre, a tokot tehát „szorítógyűrü" gyanánt kezeljük. Ilyen benső összeköttetést porcellánból készült szigetelőknél lehetet-