64341. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses fölfüggesztés

lyásolja, tehát mielőtt a légrés változása bekövetkeznék. A következőkben leírt ábrákon (T) mindenütt a tartósint vagy lemezt, (M) a mágnest, (s) a mágnes sarkfölületei és a (T) hordlemez közötti rést, (E) a gerjesz­tőtekercselést és (B) az áramforrást jelöli. Az 1. ábra a mágnes horderejének a gerjesztőáramkörben lévő Ampére-teker­vények számának változtatásával való szabályozását tünteti föl. A kétkarú (1) emelő, amelynek (2) forgáscsapja a mág­nesen van rögzítve, a (3) rúgó hatása aiatt baloldali végével állandóan a (T) hordlemeznek támaszkodik. Az emelő má­sik vége ennek következtében az (s) rés változásánál az (5) kontaktust az (E) ger­jesztőáramkörbe kapcsolt (W) ellenállá­son elmozgatja. Ilykép az (s) rés növeke­désével a gerjesztőáram megnövekszik cs megfordítva. A 2. ábrán az adalékos légrés alkalma­zása látható. A mágnesmagokat összekötő (P) vaslemez egy kúpos (F) áttöréssel van ellátva, amelyben a (K) vasék függélyes irányban eltolható. Ezáltal a légrésnek, valamint az átmeneti keresztmetszetnek nagysága, azzal együtt pedig a mágneses ellenállás is változtatható. A vasmag moz­gatására az (S) szervomótordugattyú szol­gál, amely a (v) kormányszelep befolyása alatt áll. Ezt viszont a kétkarú (6) tapo­gatóemelő állítja be, amely a (7) pont kö­rül forgatható és baloldali végén a (9) rúgó által állandóan a (T) hordlemezre szorított (8) tapogatót hordozza. A mág­neses ellenállást változtató (K) éket fölül a (P) lemez (8c) karjának furatában el­tolható (8a) rúd vezeti, amely egy (8b) ütközőfejben végződik. A (7) forgáspontot hordozó (10, 11, 12, 13, 14, 15) rudazat a szabályozószerkezet visszavezetésére szol­gál. A 3. ábrán a szabályozásnak oly kiviteli alakja látható, amelynél az adalékos lég­rés egy elektromos ellenállással kombinál­tan van alkalmazva. A betűknek és számjelzéseknek itt ugyanaz a jelentőségük, mint a 2. ábrán. | Az (S) szervomótordugattyú azonban a (K) vaséken kívül a (W) szabályozóellen­állás (16) kontaktusát is mozgatja. Az (L) nyilak által jelölt teher a (17) lemez és a (23) rugók közvetítésével vitetik át a mág­nesre. Ezen ábrából az is kivehető, hogy mikép használható föl a rúgóhossz válto­zása arra, hogy a tehernek a mágnesre való reakciójával egyidejűleg a szabá­lyozószerkezet is működésbe jöjjön. Ezt azáltal érjük el, hogy a (17) lemez merev kapcsolatban van a szervomotor (Z) hen­gerével. Aszerint, hogy mikép választjuk a (19—14) és (14—20) emelők hosszát a (12—13) és (13—15) emelők hosszához képest a szabályozószerkezetnek a (Z) szervomótorhenger mozgásánál az (S) du­gattyúnak aí (Z) hengerben való relativ elmozdulása nélkül történő visszavezetése tetszőleges csökkenthető, illetve teljesen hatástalanná is tehető. A (10, 18, 21) és (22) pontok a mágnesen helytállóak. A 4. ábrán az (M) mágnes egy nyomás alatt álló folyadékkal táplált (G) csúszó­saruval kapcsolatban van föltüntetve, mi­mellett az van föltételezve, hogy a mágnes a terhelést fölülmúló vonóerőfölösleget fejt ki. A fönt leírt szabályozószerkezetek egyike a mágnessel kapcsolatban gondol­ható. Különös megoldást nyújt'annak le­hetősége, hogy a nyomófolyadék a; mág­nes szabályozószerkezetének működteté­sére használható föl azon esetre, ha a fo­lyadék fajlagos nyomása az (s) rés nagy­ságával változik. A leírt találmány lényege a hordlemez vagy sin és a mágnes sarkfölületei között lévő légrés föntartásában van, mimellett oldalsó mozgásokkal szemben minden­nemű ellenállás el van kerülve. A talál­mány tárgya tehát különösen jármüveknél alkalmazható, minthogy a mozgatott sark­fölületek és a tartósinek kopása el van kerülve. Emellett kitűnt, hogy a mágne­sek gerjesztésére és a sínek átmágnesezé­sére szükséges effektus sokkal kisebb, mint a mostani járművek mechanikai súrlódási ellenállásainak legyőzésére szük­ségelt effektus.

Next

/
Thumbnails
Contents