64341. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses fölfüggesztés
lyásolja, tehát mielőtt a légrés változása bekövetkeznék. A következőkben leírt ábrákon (T) mindenütt a tartósint vagy lemezt, (M) a mágnest, (s) a mágnes sarkfölületei és a (T) hordlemez közötti rést, (E) a gerjesztőtekercselést és (B) az áramforrást jelöli. Az 1. ábra a mágnes horderejének a gerjesztőáramkörben lévő Ampére-tekervények számának változtatásával való szabályozását tünteti föl. A kétkarú (1) emelő, amelynek (2) forgáscsapja a mágnesen van rögzítve, a (3) rúgó hatása aiatt baloldali végével állandóan a (T) hordlemeznek támaszkodik. Az emelő másik vége ennek következtében az (s) rés változásánál az (5) kontaktust az (E) gerjesztőáramkörbe kapcsolt (W) ellenálláson elmozgatja. Ilykép az (s) rés növekedésével a gerjesztőáram megnövekszik cs megfordítva. A 2. ábrán az adalékos légrés alkalmazása látható. A mágnesmagokat összekötő (P) vaslemez egy kúpos (F) áttöréssel van ellátva, amelyben a (K) vasék függélyes irányban eltolható. Ezáltal a légrésnek, valamint az átmeneti keresztmetszetnek nagysága, azzal együtt pedig a mágneses ellenállás is változtatható. A vasmag mozgatására az (S) szervomótordugattyú szolgál, amely a (v) kormányszelep befolyása alatt áll. Ezt viszont a kétkarú (6) tapogatóemelő állítja be, amely a (7) pont körül forgatható és baloldali végén a (9) rúgó által állandóan a (T) hordlemezre szorított (8) tapogatót hordozza. A mágneses ellenállást változtató (K) éket fölül a (P) lemez (8c) karjának furatában eltolható (8a) rúd vezeti, amely egy (8b) ütközőfejben végződik. A (7) forgáspontot hordozó (10, 11, 12, 13, 14, 15) rudazat a szabályozószerkezet visszavezetésére szolgál. A 3. ábrán a szabályozásnak oly kiviteli alakja látható, amelynél az adalékos légrés egy elektromos ellenállással kombináltan van alkalmazva. A betűknek és számjelzéseknek itt ugyanaz a jelentőségük, mint a 2. ábrán. | Az (S) szervomótordugattyú azonban a (K) vaséken kívül a (W) szabályozóellenállás (16) kontaktusát is mozgatja. Az (L) nyilak által jelölt teher a (17) lemez és a (23) rugók közvetítésével vitetik át a mágnesre. Ezen ábrából az is kivehető, hogy mikép használható föl a rúgóhossz változása arra, hogy a tehernek a mágnesre való reakciójával egyidejűleg a szabályozószerkezet is működésbe jöjjön. Ezt azáltal érjük el, hogy a (17) lemez merev kapcsolatban van a szervomotor (Z) hengerével. Aszerint, hogy mikép választjuk a (19—14) és (14—20) emelők hosszát a (12—13) és (13—15) emelők hosszához képest a szabályozószerkezetnek a (Z) szervomótorhenger mozgásánál az (S) dugattyúnak aí (Z) hengerben való relativ elmozdulása nélkül történő visszavezetése tetszőleges csökkenthető, illetve teljesen hatástalanná is tehető. A (10, 18, 21) és (22) pontok a mágnesen helytállóak. A 4. ábrán az (M) mágnes egy nyomás alatt álló folyadékkal táplált (G) csúszósaruval kapcsolatban van föltüntetve, mimellett az van föltételezve, hogy a mágnes a terhelést fölülmúló vonóerőfölösleget fejt ki. A fönt leírt szabályozószerkezetek egyike a mágnessel kapcsolatban gondolható. Különös megoldást nyújt'annak lehetősége, hogy a nyomófolyadék a; mágnes szabályozószerkezetének működtetésére használható föl azon esetre, ha a folyadék fajlagos nyomása az (s) rés nagyságával változik. A leírt találmány lényege a hordlemez vagy sin és a mágnes sarkfölületei között lévő légrés föntartásában van, mimellett oldalsó mozgásokkal szemben mindennemű ellenállás el van kerülve. A találmány tárgya tehát különösen jármüveknél alkalmazható, minthogy a mozgatott sarkfölületek és a tartósinek kopása el van kerülve. Emellett kitűnt, hogy a mágnesek gerjesztésére és a sínek átmágnesezésére szükséges effektus sokkal kisebb, mint a mostani járművek mechanikai súrlódási ellenállásainak legyőzésére szükségelt effektus.
