64329. lajstromszámú szabadalom • Telefonograf

jára ható sarkok számát megfelelően na­gyobbra vesszük (7. ábra). A (24) sárgarézcsőben nyalábban egye­sítve a (23) mágnesrudak vannak elren­dezve. Ezen rudak alsó végei a (25) vas­lemezen vannak megerősítve, fölső végeik pedig lágyvasmagokat hordanak, melye­ket a (26) csévék vesznek körül. Két egy­más után következő rúd sarkai ellenkező polaritásúak. A mágnesrudak előnyösen elektromágnesek által is helyettesíthetők, melyeket természetesen szintén váltakozó polaritással kell elrendezni. Ezen utóbbi elrendezés arra alkalmas, hogy a vissza­adó berendezés mágnesköreinek vezető ellenállását csökkentse. A sarkok száma tetszőleges lehet, de tapasztalás szerint a csévék elrendezésére (7) vagy (19) sark alkalmazása a legelőnyösebb. A (24) cső gyönge súrlódással a henge­res (4) burkolatban ide-odamozgatható, melyre fölül a (22) membrán rögzítése céljából a (4a) födél van rácsavarolva. \ (25) vaslemez alatt a (27) csavarrúgó van alkalmazva, mely a (28) csavarpecek és a (29) csavaranya útján a mágnesek és a (22) membrán kölcsönös távolságá­nak szabályozását teszi lehetővé. Ha a visszaadót közvetlenül fonográfok számára alkalmazzuk, a (22) membrán fölött a (4a) födélben a (30) tölcsért ren­dezzük el. Ha ellenben a visszaadónak a membrán rezgéseit későbbi alkalmazás számára följegyezni kell, a (22) mem­bránt a (31) karral a kis (32) csuklórúd által kötjük össze, melyhez a (33) rúgó a (31) kart erősen hozzászorítja. A (31) kar két tengely csúcsain forgat­hatóan van ágyazva, melyek a (4). vissza­adónak fölső haránttartóján vannak megerősítve. A (31) kar meghosszabbí­tott szabad végén a (34) zafirt rendezzük el, mely a membrán rezgéseit a viaszból vagy efféléből álló lemezbe vagy hen­gerbe karcolja (8. ábra). Ha a rezgéseket lefényképezzük, a jelentékenyen meg­hosszabbított (31) kar szabad végén az (5) fényernyőt erősítjük meg (9. ábra). Az (5) fényernyő a közepén nagyon kis, tüszúrásszerű nyílással van ellátva. Az (5) fényernyőt érő fénysugár a nyílá­son áthatol és a filmszerű (7) szalagnak, mely az ernyő előtt folytonosan, egy irányban és egyenletes sebességgel mozog, fényérzékeny rétegét megvilágítja. A fény­sugár a filmszalagon finom és vékony vo­nalat létesít, mely a (22) membrán rez­géseit pontosan jelzi. Ezen följegyzési el­járásnál a bekarcolás fölöslegessé válik és a kapott hullámvonal a membránrez­géseknek sokkal pontosabb és tartósabb képét adja. A filmszalag, melyet a megvilágítás után előhívunk és kidolgozunk, klisét képez, melyről celluloidszalagra kent és bi­chromátsóval érzékenyített zselatinrétegen másolatot készítünk. Ezen másolatot lan­gyos vízzel előhívjuk és megszárítjuk úgy, hogy a szalagon kiemelkedő hullámvonal marad vissza. Ezután a szalagot henger­művön vezetjük át és ólomlaphoz sajtol­juk, miáltal az ólomlapon a hullámvonal­nak fémes másolatát tükörképben állítjuk elő. Az ólomlapot ezután csavaralakbaö dobra tekercseljük és róla galvánoplasz­•ikai eljárás útján nikkel vagy vörösréz­lenyomatot készítünk, mely a hullámvo­nalat kiemelkedő metszet alakjában tar­talmazza. Ezen lenyomatot a metszettel ellátott oldalára fektetett celluloidszalag­gal együtt hengerművön vezetjük át és ez­által a celluloidszalagon a fémszalag hul­lámvonalának^ tükörképét állítjuk elő. Ezen művelet közben a hengereket heví­teni kell, hogy a celluloidszalag a lenyo­matot átvehesse. Ezután a celluloidszalag valamely fonográfberendezés membrán­tűje alá helyezhető és a följegyzett han­gokat visszaadhatja. A celluloidszalag helyett természetesen bármely más alkalmas anyag alkalmaz­ható, mely különösen a benyomásokat fölvenni képes és eléggé hajlékony. Ugyanazon filmszalagon természetesen több fényvonalat is lehet előállítani, ha pl. több visszaadót egymással szemben rendezünk el és mindegyiket meghatáro­zott fölvevővel kötjük össze. Ilv módon

Next

/
Thumbnails
Contents