64328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés áramló fluidumok mennyiségének mérésére

tok egyike és a tű fölött lévő kontaktusok egyike közé szorul. Ennek folytán a (14) elektromágnesek egyikének vagy másikának áramköre a tün keresztül ideiglenesen záródik. Ez az áramkör magában foglalja a (24) vezérlődobra szerelt (23) kontaktus-szelvények és az ezekkel együttműködő helytálló (25) kefék egyikét is. Az áramkör zárásához hozzájárul még a (27) kefe, s a vele együttműködő (26) kontaktusszelvény. A (24) dobon lévő kontaktusok mind vezető összeköttetésben vannak, amint az a rajzon is jelezve van, s a (18) mótor a dobot állandóan forgásban tartja, még pedig akként, hogy a (23) kontaktusszelvények éppen akkor haladnak a (25) kefék alatt, amikor a galvanométer tűje az áramkört záró helyzetébe van beszorítva. A három (23) kontaktusszelvény különböző hosszúságú, következőleg, ha a (6) tű csak kevéssé tér ki jobbra vagy balra, a megfelelő (14) elektromágnes áramköre csak rövid időtartamra záródik, addig t. i. amig a jobboldali (23) szelvény, amely a legrövidebb, érintkezésben marad a hozzátartozó kefével. Ha ellenben a tű legszélső helyzetébe tér ki, a megfelelő (14) elektromágnes áramköre maximális időtartamra záródik, addig t. i. amíg a leghosszabb (23) kontaktusszelvény érintkezésben van a hozzátartozó kefével. Az előbbi esetben a kilincs csak akkor kapaszkodik a kilincskerékbe, amikor a megfelelő (15) lengő már majdnem befejezte fölfelé irányuló löketét úgy, hogy a kilincskerék csupán egy foggal fordul el. Eszerint a (11) reosztátkar is csak egy fokkal mozog tova az ellenállás növelése vagy csökkentése értelmében attól függőleg, hogy a tű melyik oldalra tért ki. Ha az áramkör a leghosszabb (23) szelvényen át záródik, a kilincs már a fölfelé irányuló löket elején a kerékhez vonzatik, s a kerék maximális mértékben, a megrajzott kivitel szerint három foggal fordul el. Ha pedig az áramkör a középső kontaktusszelvényen át záródik, a (11) kontaktuskar elmozgása is bizonyos középértéknek felel meg. Világos, hogy a kontaktusszelvények és a velük együttműködő részek száma tetszőlegesen változtatható, hogy ily módon a reosztát-karnak mozgása is tetszőlegesen szabályozható legyen. A leírt elrendezés eredményekép a tű majdnem mindig szabadon foroghat és mozgását nem gátolja a súrlódás, mint akkor, ha a kontaktusokon rajta csúszik. Azonkívül az áramkör a (23) kontaktusszelvények és (24) kefék között megszakad, mielőtt még a tű befogott helyzetéből kiszabadul úgy, hogy a tűnél szikrázás nem állhat elő. A (3,4) termosztatikus ellenállásoknak pozitív vagy negativ lehet a hőmérsékleti koefficiensük. A megrajzolt berendezésben pozitiv koefficienseket tételeztünk föl. Minthogy a gáz föltevésünk szerint balról jobbra áramlik az (1) mérőcsőben, a (4) ellenállás hőmérséklete rendesen magasabb lesz, mint a (3)-é, tehát ellenállása is nagyobb lesz. Azért a (3) ellenállás áramkörében egy kiegyenlítő (28) ellenállás van elrendezve, amely azonban a (28') dugós kapcsolóval rövidre zárható, amikor a Wheatstone-hidat kezdetben kiegyenlítjük. A (28) ellenállás értéke megfelel a (3, 4) hőmérők ellenál• lása azon növekedésének, amely a (2) fűtőtekercs előidézte előre meghatározott hőmérsékletemelkedéssel jár együtt. A A Wheatstone-híd kiegyenlítésekor a (29) kisegítő ellenállást addig változtatjuk, míg a (6) tű középállásba nem jut, jelezvén, hogy a galvanométeren nem folyik áram keresztül. Azután a (28) dugót eltávolítjuk, amikor is a híd kiegyenlített állapota egyszerre megszűnik, s a tű kitér. A kitérés folytán a reosztát (11) karja úgy mozog el, hogy elegendő áram jut a fűtőtekercsbe a kívánt hőmérsékletkülönbség föntartására a (3, 4) ellenállások között. A tű erre középállásába tér vissza. Mihelyt az előre meghatározott hőmérsékletkülönbség bármikép megváltozik, a tű kitér az egyik vagy másik oldalra, mire a (10) reosztát működésbe jut és ki-