64237. lajstromszámú szabadalom • Rácsos árbóc vasúti karjelzőkhöz

Megjelent 1914. évi .junius hó 15-én. MAGY. ^ KIR SZABADALMI IgSffl HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 64287. szám, V/a/Sí. OSZTÁLYRácsos árboc vasúti karjelzó'khöz. EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CÉG ÚJPESTEN. A bejelentés napja 1913 szeptember hó 11-ike. A vasúti kar-jelzőkkel kapcsolatban, az éjszakai jelzésre szolgáló lámpák színváltó szerkezete eredetileg azzal a hátránnyal bírt, hogy a lámpatartó keretben forgathatóan elrendezett színváltó a lámpatartónak csakis teljesen fölhúzott helyzetében volt (a kar jelzővel való kényszerkapcsolat által) a karjelzőtől független elforgatás ellenében biztosítva, míg a lámpatartónak csak részben leeresztett helyzetében is elforgatható volt. Ezáltal lehetségessé vált a mozdonyvezetőt félrevezető azon állapot előidézése, hogy a karjelző tilos állásában a jelző fény szabad jelzést mutasson. Ennek megakadályozására azután a színváltó tengelyén ütköző kart alkalmaztak, mely lámpatartó föl- illetve lehúzása közben a lámpatartó vezetékével érintkezve a színváltó elforgatását meggátolja mindaddig, míg a színváltó (a teljesen fölhúzott helyzetben) a karjelzővel kényszerkapcsolatba nem jut, amikor is a lámpatartó vezetékében fölül kiképezett hasíték az ütköző kart szabaddá és ezzel a színváltónak (a jelzőkarral egyidejű) elforgatását lehetővé teszi. Ezzel azonban teljes biztonságot még mindig nem értek el, mert az azelőtt rendszerint alkalmazott, aránylag gyönge rúdvasból készült vezetőrudak kihajlításával az ütköző kar szabaddá tétele és és ezzel a színváltó elforgatása lehetővé vált. Ezért külön merev vezetékek alkalmazására tértek át és pedig a lámpatartó vagy két külön szögvason vezetődött vagy erős laposvasat erősítettek az árbocra. A találmány szerint már most ily külön merev vezetékek alkalmazása teljesen fölöslegessé válik, vagyis lényeges szerkezeti egyszerűsítést érünk el azáltal, hogy a lámpatartó vezetéke és a színváltó ütköző karjával együttműködő gátló fölület gyanánt magát az árbocot alkotó vastartókat használjuk föl. Ezen célból az árbocnak a lámpatartó felé eső két vastartóját száraikkal kifelé fordítva, egymással párhuzamosan rendezzük el és azoknak a lámpatartó teljesen fölhúzott állásának megfelelő helyén a színváltó ütköző karját szabaddá tevő hasítékokat képezzük ki. A mellékelt rajzon a találmány szerinti rácsos árboc két példaképem foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az