64221. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémcsőszerelvények előállítására
A csövégekbe végül ismert módon csavarmenetek vághatok. Csőkeresztek előállításánál a (34) csődarab (7. ábra) (35) végei a 10—12. ábrákon föltüntetett (36, 37, 38) odorok segélyével szükíttetnek meg. Ezen odorok lényegükben hasonlók a T-darabok előállítására használt és a 4., 5., 6. ábrákon föltüntetett odorokhoz azon különbséggel, hogy a (36) odor (39) ürege (10. ábra)' koncentrikus a (40) nyílással és a (38) odor (41) fészke (12. ábra) a 7. ábrán föltüntetett munkadarab alakjának megfelelően van alakítva. A munkadarab szűkített (35) végei itt koncentrikusak a változatlan átmérőjű (42) középrésszel. A csővégek megszükítése után a munkadarabot a (18) orsóra (13. ábra) toljuk és a (43) odorpár között (19. ábra) összelapítjuk. "Ekkor a munkadarab középmetszete a 9. ábrával lesz azonos. A (43) odorpár mélyedésének (44) ágai, melyek a munkadarab (42) középrészéből a kereszt (46) szárait (9. ábra) képezik, egyenlő mélyek a (35) csővégeket fölvevő (45) mélyedésekkel, de ezeknél valamivel szélesebbek úgy, hogy bennük a (42) csőrészből lapos (46) szárak képződnek. Ezen müvelet után a (46) szárak végeit kifurjuk. A keresztet azután a T-darabok tárgyalásánál leírt módhoz hasonlóan készítjük ki. A munkadarabok nemcsak egyenkint készíthetők elő, hanem hosszabb csődarabból egyszerre több is (23. és 24. ábra). E célból a (48) csövet megfelelő odorban megfelelő kölyüvel elősajtoljuk és a szűkített (11), illetve (35) részeket a (49) vonalak helyén szétvagdaljuk. Ha ezen alakdarabokat húzott acélcsőből készítjük, akkor a csövek zárt végeit egyik végükön zárt, vagy beugró, illetve kiugró karimás szerelvények előállítására használhatjuk föl. A 29—34. ábrákon egy háromrészü csőkötés van föltüntetve. A középső (69) darab (33. ábra) oly egyik végén zárt csődarabból készül, melynek átmérője a középső (70) rész átmérőjével egyenlő. A zárt vég sokszögűre sajtoltatik, a (71) nyílás kifuratik és a két (72) végrész megszükíttetik úgy, mint a keresztdaraboknál láttuk. A (69) darabbal kapcsolódó (73) részt (29. ábra) az előbbinek szűkített (72) részeibe illő átmérőjű és egyik végén zárt csődarabból készítjük. A (74) zárólapban a (75) nyílás képeztetik ki, a nyitott (76) csővéget megszükitjük annyira, hogy a (71) furaton átdugható legyen, (77) válla pedig a (71) karimára támaszkodhasson. A harmadik (78) darab (31. ábra) az előbbivel azonos átmérőjű, de mindkét végén nyilt csődarabból készül, melynek egyik vége úgy szűkittetik össze, mint a keresztdarabok végei. A szükséges csavarmenetek ismert módon vágatnak az egyes darabokba. A húzott csövek zárt végdarabjaiból a 35—40. ábrákon föltüntetett (79) kupakok, (80) dugók, vagy (81) karimás darabok is könnyen készíthetők. A leírt eljárással szűkített és lapított T, illetve keresztdarabok könyökrészeit még tágítani kell. E célból a rrfunkadarab két végébe a 21. és 22. ábrákon (1. a rajzon az utolsóelőtti sorban) föltüntetett (82) orsókat toljuk be. Ezen orsók végén (83) tárcsák vannak csuklósan megerősítve úgy, hogy szabadon hagyva az ábrákon szaggatott vonalakkal jelzett helyzetet foglalják el, hogy az orsók betolását ne gátolják. Mihelyt azonban ezen tárcsák a munkadarab középrészében összeérve egymáshoz szoríttatnak, akkor a telt vonallal rajzolt helyzetbe jutnak és domború részükkel a munkadarab könyökrészeit kifelé szorítják. A csővégek duzzasztott (84) karimával (7. ábra) is készíthetők. Világos, hogy a leírt eljárással készített szerelvények vékonyabb falú csövekből készülhetnek, mint az ismert eljárásoknál, mert ezen eljárás mellett a cső nem tágíttatik, vagyis a csőfal nem vékonyodik meg, sőt a szűkített csőrészek fala kissé megvastagodik.
