64158. lajstromszámú szabadalom • Újítások futófékeken

— 2 — volítani törekszik, hogy a laza kötélsza­kasznál lévő másik, pl. (e) korongot a kö­télhez nyomja és ezáltal a kötelet — nagy befogott ivet biztosítva — a (b) korong hor­nyába benyomja. Ezen szerkezettel elérhetjük azt, hogy ha a (b) korong önműködő fék útján állandóan be van fékezve, a kötél is állandóan fé­kezve van függetlenül attól, hogy a laza kötélben van-e egyáltalában feszültség vagy sem. A találmány tárgyát képező vészfék lé­nyegében a (h) pont körül forgathatóan ágya­zott (i) súrlódó kilincsből áll, mely alsó, ívelt felületével fékez és pedig vagy köz­vetlenül a kötélre hat vagy a kilincs és a kötél közé nagyobb hatófölület létesítése céljából előnyösen a (b) korongnak meg­felelően ívelt, (k) pofa van iktatva. Ez a pofa a kilincs és a kötél között lazán fek­szik és csak (1) nyúlványával nyúlik az (i) kilincs (m) peckei közé. Az (i) fékezőkilincs működtetése az (o) pont körül forgatható (n) szögemelő útján történik, mely a kilinccsel a csuklós (p) tag útján van összekötve és pedig oly módon, hogy a kilincs (h) forgáscsapja valamely helytálló rész, pl. a (d) tartó (r) hasítéká­ban egyenesben van vezetve. Az (n, p) csukló mozgását az (s) ütköző határolja. Az (i) ki­lincs alsó hatófölületének X—Y görbületi sugara nagyobb, mint a (h) forgásponttól számítandó lengési sugár. A vészfék működése a 2. ábrán látható skéma alapján könnyen megérthető. Ezen aí ábrán teljes vonalakkal a fék kiiktatott helyzete és szakadozott vonalakkal annak beiktatott helyzete van jelölve. A két hely­zet közötti eltérés erősen torzítva van, a tényleges kivitelnél az egyik helyzetből a másikba való átmenethez csak igen kis szögelmozdulások szükségesek. A fék kiiktató helyzeténél az (n) emelő föl van emelve, a (p) taggal képezett csukló behajlik és az (i) kilincs (h) lengési csapja az (r) egyenes vezetékben fölső helyzetét foglalja el. Ez a helyzet képezi a vészfék rendes helyzetét. Ha a vészfék használata szükségessé válik, az (n) emelőt leszorítjuk, mire az (n, p, i) csuklórendszer kiegyene­sedik. Ha az (s) ütközőt úgy rendezzük el, hogy az egy bizonyos holtponti helyzetet állapítson meg, azaz, hogy az ütköző a csukló mozgását valamivel azon a helyze­ten túl akassza meg, amelyben az (o, q, h) pontok egy egyenesbe esnek, akkor a féke­zési erő reakcióját csakis a csuklós rend­szer veszi föl. míg a fékkarra a fékezőerő egyáltalában nem hat vissza, tehát a fék­karra ható erőtől függetlenül nagy fékező­erőt kapunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás futófékeken, jellemezve a kötelet nagy átfogott ív biztosítása céljából a kötélkorong hornyába beszorító nyomó­korongok által, melyek egymással kény­szermozgásúan vannak összekötve úgy, hogy a terhelt kötél által befolyásolt korong a másik korongot a laza kötélre szorítja. 2. Újítás futófékeken, jellemezve a kötélre vészfék gyanánt ható súrlódó kilincs által, mely a működtető emelővel csuklós tag útján van összekötve és a fékező­hatást a csuklós rendszernek holtponti helyzetében fejti ki. 3. A 2. igényben védett vészfék foganato­sítási alakja, jellemezve a fékezőkilincs és a kötél közé iktatott, laza pofa által. (I rajzlap melléklettel.) PALLAS StESZVÉNY TÁflSASÁG NYCMOÁJA BUDAPE8TEN

Next

/
Thumbnails
Contents