64148. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázokból az ammóniának és kénvegyületeknek kivonására és földolgozására

— 2 -léskor keletkező kénessavat természetesen gyűjtjük. A kalcinált terméket, vagy ennek vízben oldhatlan részét vízben szuszpendáljuk s levegőt, valamint egy másik pörkölés kénessavat tartalmazó gázait vezetve be, regeneráljuk a fémszulfátot, melyet újból mosásra használunk. Láthatjuk, hogy a regenerálás úgy történik, hogy a kátrány fölszaporodása elkerültetik. Az alábbiakban egy részletesebb példát közlünk. A mosásra cinkszulfátoldatot használunk s a használt oldatot szűrjük úgy, hogy az ammóniát a szüredékből szulfát alakjában különíthetjük el pl. bepárlás által. A szűréskor elkülönített csapadékot korlátolt légáramban pörköljük úgy, hogy az anyag egy része — de nem az egész — szulfáttá alakul; a pörköléskor távozó kénessavtartalmú gázt gyűtjük. A pörkölt anyagot vagy ennek vízben oldhatlan részét vízben szuszpendáljuk és saját vagy egy másik adag pörkölési gázait vezetjük be, melyekből a kénessavat az oldat kivonja; ha esetleg az oldatból távozó gáz még kénessavat tartalmazna, egy másik szulfitadag pörkölésekor a kemencébe vezethetjük; a szuszpenzióba a pörkölési gázok bevezetése után levegőt vezetünk. A folyadékot ezután ülepítjük vagy szűrjük, a cinkszulfátoldatból álló szüredéket újból gázmosásra használjuk föl, míg az oldhatlan részt egy másik pörkölt adaghoz keverve, újból kezeljük pörkölési gázokkal. Láthatjuk, hogy a gázban lévő kén az eljárás folyamán cinkszulfáttá, majd cinkszulfáttá s végül ammonszulfáttá alakíttatik át. A pörkölést célszerű jól ellenőrzött alacsony hőfokon, kb. 500»-nál eszközölni; e hőfokon a kátrányrészek vagy elégnek, vagy annyira roncsolódnak, hogy a további műveleteket nem zavarják. A pörkölési gázok bevezetésekor ajánlatos a szuszpenziót melegen, kb. 80°-on tartani. Cinksó helyett más oly fém szulfátját is használhatjuk, mely a tekintetbejövő közegekkel szemben a cinkhez hasonlón viselkedik. A gyakorlatban előnyösnek mutatkozott két szulfátnak, pl. cink- és kadmium-szulfátnak elegyét alkalmazni. Ha a gázban több kénhydrogén van, mint amennyi az ammoniatartalomnak egyenértéke, akkor a fölösleg a gázban marad s ismert módon, pl. ólomszulfátszuszpenzióval való mosás révén távolítható el. Ha a gázban kevesebb a kénhydrogén, mint az ammoniatartalom egyenértéke, akkor célszerű a különbözetet azáltal pótolni, hogy a pörkölendő csapadékhoz ként vagy kéntartalmú anyagokat keverünk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás gázokból az ammóniának és kénvegyületeknek kivonására és földolgozására valamely fémsóoldattal való mosás segélyével, jellemezve azáltal, hogy oly fémszulfátot használunk, melynek megfelelő szulfitja neutrális vagy alkálikus közegben oldhatlan, s a mosás után keletkezett ammonszulfátoldatot a szulfátcsapadéktól elkülönítvén, a csapadékot oly hőfokon s annyi levegővel pörköljük, hogy a kátrányrészek elroncsolódjanak, a csapadék maga pedig részben szulfáttá, részben pedig oxyddá alakuljon, végül pedig a pörkölt terméket, illetve vízben oldhatlan részét vízben szuszpendálva, a pörköléskor nyert gázok és levegő hatásának vetjük alá a szulfáttá való regenerálás céljából. 2. Az 1. alatti eljárás foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy fémsó gyanánt cinkszulfátot alkalmazunk, mimellett a pörköléskor kb. 500°-nyi, a pörkölt termék regenerálásakor pedig kb. 80°-nvi hőmérséket tartunk fönn.