64135. lajstromszámú szabadalom • Önműködő töltőfegyver helytálló csővel és mozgatható puskatuskupak által a fegyver visszalökésénél nyíló egyenes húzású závárzattal

úgy mozdíttatik el, hogy (8d) vége fölfelé az 5. ábrabeli helyzetbe jut. A (6) sinnek előremozgatása folytán a sin hátsó végén lévő (6a) fognak, a (8) záróemelő (8b) fogával való kapcsolódása folytán a záróemelő (8a) vége a 4. ábrabeli helyzetbe lefelé huzatik. Ezáltal a (3) zárolóban lévő részeknek következő működése idéztetik elő: Ha a (6) sínt visszafelé mozgatjuk, tehát a 4. ábrabeli helyzetből az 5. ábrabelibe hozzuk, úgy hátsó részének a (8) záró emelőbe való ütközése által ez utóbbi a 4. ábrabeli helyzetből az 5. ábrabelibe jut. Ezáltal a (3) zárolónak hátsó vége lefelé mozog és kireteszeltetik. Ha a (6) sint újra előremozgatjuk, úgy a hátsó végén lévő (6a) foga a (8) záróemelőnek (8b) fogával kapcsolódik és a záróemelőt a 4. ábrabeli helyzetbe hozza, mire a zárolónak hátsó vége az elreteszelési helyzetbe fölfelé leng. A (6) sint azonban már a (7) hajtórúgó is előretolja és ezáltal a (8) záróemelő záródik. A (8) záróemelőnek (8e) rézsútos fölülete folytán a (4) gyújtószög, (4a) támcsapjánál fogva a závárzat nyitásánál visszaszoríttatik (4., 5. ábra). A puskatus hátsó végénél hosszirányban eltolható és megfelelően vezetett (16) kupak van ágyazva, mely (19, 18) emelők útján a puskatus furatában hosszirányban eltolható (20) vonórúddal van összekötve. A (16) kupak ismeretes módon (21) rúgó szorító hatása alatt áll. A (20) vonórúdnak mellső vége (22) láncszem útján a (23) lengő emelőhöz csatlakozik, mely (24) tolattyúval kapcsolódik; ez utóbbi a toknak hosszanti hornyában eltolhatóan van ágyazva és mellső végénél (24a) csappal van ellátva, mely az (1) tokon át a (3) zárolónak (3b) hosszanti hornyába nyúlik (1. és 6. ábra). A (3) zárolónak (3b) hornya hátul a (3c) rézsútos fölületiben véződik, Ha most a (16) kupakot nyugodt nyomás által a puskatusban Való végső helyzetébe szorítjuk és ilyképen a (21) rúgó nyomását legyőzzük, ezáltal a (20) vonórúd a többi hozzája csuklósan csatlakozó (22, 23, 24) részekkel együtt visszamozgattatik és ezen visszamozgás által a (3) zároló, melyet a (8) záróemelőnek (8a) vége fölfelé a zárási helyzetbe szorított és ebben megtart, a visszamozgó (24a) csap által annak a (3c) rézsútos fölületre való ráfutása folytán az összereteszelési helyzetből lefelé kiszoríttatik és az itt be nem rajzolt zárórúgó nyomásának legyőzése mellett visszamenetének feléig visszamozgattatik. Ha azonban a puskatuskupak a fegyver visszalökése által a lövész válla felé visszamozog, úgy egyúttal a (20, 22 23, 24) részek visszamozgása oly hevesen következik be, hogy a (23) lengőemelő lengőmozgást végez és a (3) zároló ennek következtében a zárolórúgó nyo| másának legyőzése mellett a tokban lévő [ hátsó szélső helyzetébe szoríttatik vissza. A zárolónak ezen teljes visszamozgásánál az elsiitőszerkezet újra megfeszíttetett, a kilőtt töltényhüvely kilöketett, azután a zároló a záró rúgó által újra előre a zárt helyzetbe hajtatik és emellett a tárból egy új töltény vitetik a csőbe. A závárzat elreteszelése azután újból olyképen következik be, hogy a (7) hajtórúgó a (6) sint előre tolja és annak (6a) foga a (8) záróemelőt (8b) foga útján olyképen mozgatja előre, hogy a záróemelőnek (8a) vége, mely lefelé az (1) toknak támaszkodik neki, a zárolót fölfelé a zárási helyzetbe (1. ábra) szorítja, miáltal a fegyver záródott úgy, hogy az önműködő töltés megtörtént és a fegyver újólagos lövésre készen áll. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. önműködő töltőfegyver helytálló csővel és mozgatható puskatuskupak által a fegyver visszalökésénél nyíló egyenes húzású závárzattal, azáltal jellemezve, hogy egyfelől a puskatuskupak és a zároló közötti összekötő rudazatnak (24a) csapja a zároló önműködő szétreteszelése céljából a (3) zárolónak (3c) rézsútos fölülettel ellátott (3b) vájatával kapcsolódik, viszont más-