64059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek értékesítésére

- 9 — fűtendö része a (37) fűtőcsatornákba (16. ábra) nyúlik be, melyeket a (38) közfalak akként osztanak meg, hogy kanyargó vezetékek keletkezzenek. Ezen fiitőcsatornáknak mindegyike egy-egy kívülről működtethető (39) füstrekesztővel van fölszerelve és a (40) főcsatornától ágazik el (17. ábra), másik végével pedig ö, (41) füstcsatornába torkollik be. Ez a két (40, 41) füstcsatorna a gőzkazánnak tüzelését a kéményével összekötő (42) csatornától ágazik el. A (42) csatornába a (44) füstrekesztő van beépítve, épp így a (40, 41) füstcsatornák is egy-egy (45, 46) füstrekesztővel vannak fölszerelve. A (47) gőzkazánt fütőgázt a (48) cső vezeti a (49, 50) kamrákba. A (42) csatornával az (51) tüzelés is össze van kötve, mely a kazánnak befalazása mellett van elrendezve és melynek (52) lángzóját a (48) cső az (53) csövön át táplálja. Ha a kazán üzemben van, a tüzelésében annyi gázt égetünk el, amennyi a gáznak fejlesztéséhez és ahhoz szükséges, hogy a füstgázok a kazántüzelést a szenesítő kemence csöveinek fűtésére elégséges hőmérséklettel hagyják el, mimellett a füstgázoknak elosztását a különböző fütőcsatornákban a (44, 45, 46), az egyes csövekre gyakorolt fűtőhatást pedig a (39) füstrekesztőknek segélyével lehet szabályozni. Ha a szenesítőkemencének fűtését valamikor meg kell szakítani, az összes füstgázokat a (42) csatornán vezetjük át, amennyiben a (44) füstrekesztőt teljesen kinyitjuk, a (45, 46) füstrekesztőket pedig teljesen elzárjuk. Az (51) tüzelés arra szolgál, hogy az ebben fejlesztett égési termékeket a (42) csatornában a kazánnak füstgázaihoz hozzákeverjük, ha ezeknek hőmérséklete vagy mennyisége valamely okból nem volna elégséges vagy a szenesítő kemencét akkor is üzemben tarthassuk, amikor a kazán alatt a tüzet bármely okból eloltjuk. Az ily módon fűtött szenesítő kemencénél a csövek nagyon ki vannak annak a veszélynek téve, hogy azok elégnek, ha a bennük lévő tőzegnek keringése akadályozva van. Ezt a hátrányt is el lehet kerülni és a szenesítő kemencében a helyi túlhevítés veszélyének teljes kizárása mellett mindenhol teljesen egyenletes hőmérsékletet lehet létesíteni és föntartani, ha a fűtésre kellő hőmérsékletű és nyomású gőzt alkalmazunk, a szenesítő csöveket pedig egy gőztartályba zárjuk, melybe a gőzt a kazánból közvetlenül vezetjük be. Ennél a foganatosítási alaknál a szenesítő csövek az (54, 55) gőztartályokba (19. ábra) vannak bezárva, melyekbe a gőzt az (56) cső az (57) szelepeken át vezeti be az ezekhez kapcsolt és a gőznek egyenletes elosztására szolgáló, áttört (58) csöveknek (18. ábra) segélyével, úgy, hogy a gőzáram közvetlenül érje az egyes szenesítő csöveket. Ha az (54, 55) gáztartályokban állandó nyomást tartunk fönn, azokban a hőmérsékletet is állandóvá lehet tenni. Gondoskodva van arról is, hogy a meleg csapadékvizet a gőzkazánokba körülbelül a gőzkazánban uralkodó nyomás alatt lehessen visszavezetni, mely célra a közös (60) vezetékkel összekötött (59) csövek szolgálnak. A (60) cső a (61) tartályba torkollik be, mely a kazánnak (62) tápszivattyújával van összekötve. Az (54, 55) gőztartályok a (63, 64) csőtoldatoknak (19. ábra) segélyével vannak egymással összekötve, hogy azokban egyenlő nyomást lehessen fönntartani, ezenkívül a gőztartályok a (65) biztosítószeleppel és a (66) tömítőszelencékkel is föl vannak szerelve. A gőzkazánokat gázzal fűtjük és a fejlesztett gőzt a szenesítő kemencébe vezetjük, hol az a benne lévő hőt a szenesítő csöveknek adja le és ezenközben lecsapódik ; a csapadékvizet újból való fölhasználása céljából a gőzkazánba vezetjük vissza. A berendezés olyképen is kiképezhető, hogy a csapadékvíz saját súlyának hatása alatt folyjék vissza a gőzfejlesztőbe, a gyakorlatban azonban előnyösebb, ha erre a célra egy szivattyú van alkalmazva, mely a csapadékvizet egyenletesen és állandóan szorítja vissza a gőzkazánba. Ha a szenesítő kemencében a hőnek átvitelére elég nagy fűtőfölület van alkalmazva az egyes szenesítőcsövekben minden