64059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek értékesítésére
— 3 (215) szivattyú nyomja a csővezetéken, mely 1—15 km hosszú lehet és 300—600 mm átmérővel bírhat, a gyártelepen fölállított (219) tartályba. Innen a szükségletnek mérvében jut a (217) aprító gépekbe, melyek azt még finomabban szétosztják, ha ez szükségesnek bizonyul, azután pedig mintegy 175 kg pro cma nyomás alatt jutnak a (218) szenesítő kemencébe, melyben körül. belül 190° C. hőmérsékletre hevíttetik föl. A szenesítőből az anyag a (219) kiegyenlítő tartályba megy, hol a nyomása cm2 -ként mintegy 85 kg-ra csökken és ezután egy vagy több, mintegy 70 kg. pro cm2 nyomással dolgozó (220) szűrő sajtóba jut. Az elfolyó víz a lápba vezethető vissza, de minthogy a hőmérséklete aránylag magas, az a szenesítőbe bevezetett tőzegnek előmelegítésére is fölhasználható vagy ehelyett vagy ezenkívül a benne levő értékes anyagoknak (pld. ammoniak, ecetsav, cukor) leválasztása céljából földolgozható. Bizonyos esetekben kívánatos lehet a szenesítési hőmérsékletnek oly módon történő megválasztása, hogy az a tőzegben vagy az ezt kísérő vízben levő bizonyos, az eljárásnak további fázisaiban érvényesülő vagy értékes melléktermékeket szolgáltató anyagoknak leválását elősegítse. A sajtolási pogácsákat, melyek mintegy 68% vizet tartalmaznak, durván megtörjük és a (221) szalagsajtóba vezetjük, hol víztartalmuk mintegy 55%-ra csökken. Az elfolyó folyadékot az előbb leírt módon kezeljük. A tőzeget most már két részre osztjuk; az egyik részt tüzelési briquettekre dolgozzuk fel, a másik részt pedig elgázosítjuk, hogy az eljárásnak foganatosítására szolgáló tüzelő anyagot és a mellékterméket képező szulfátot és kátrányt szolgáltassa. Magától értetődik, hogy lápból termelt tőzeg azon részének nagysága, mely az eljárásnak foganatosítására szolgáló gázalakú tüzelési anyagot szolgáltatja, a nyerstőzegnek víztartalmától függ, mert nagyobb víztartalomnál az ennek eltávolítására szükséj ges hő és munka is nagyobb. így, ha a nyerstőzegnek víztartalma 90%, a briquettezhető és az elgázosítandó tőzegnek menynyisége egyenlő, míg 94% víztartalomnál az elgázosítandó tőzegnek mennyisége mintegy 60%- Ennek megfelelően az összes tőzegnek mintegy 50—60%-át közvetlenül az ammoniakot termelő gázfejlesztőbe vezetjük, a hol a nitrogént és kátrányt fölfogjuk és a honnan a fejlesztett gázt a szenesítőnek és gőzkazánoknak fűtésére elvezetjük. A briquettezendő sajtolási pogácsákat először a (222) aprító gépekben fölaprítjuk és a (223) szállító szalagnak segélyével a Schulzeféle vagy más (224) szárító berendezésbe szállítjuk, melyeket a gőzgépeknek fáradt gőzével vagy a meleg füstgázokkal lehet fűteni. A szárítókból jövő vízgőzök a gázfejlesztőkbe befuvandó sűrített levegőhöz vezethetők, hogy az ammoniak fejlesztésénél szükséges, nagymennyiségű vízgőzt vagy ennek egy részét képezzék. A szárítókat elhagyó tőzegport a (225) briquettesajtókba vezetjük, melyek célszerűen nyitott formákkal bíró sajtók gyanánt képezhetők ki."Ha az eljárást a föntebb leírt módon foganatosítjuk, a szenesítő kemencékből és gőzkazánokból jövő meleg füstgázoknak egy nagy része kihasználatlan marad. Ezeket a füstgázokat föl lehetne használni arra, hogy a föntebb leírt eljárásnál a szűrő sajtókat az anyagnak hőhatással való szárítására szolgáló berendezésekkel helyettesítsük. Ennek az eljárásnak foganatosítására szolgál a 2. ábrában példaképpen föltűntetett telep, mely az előbb ismertetett teleptől annyiban tér el, hogy a sajtolási pogácsák, miután azokat a (222) aprító gépek az előbb leírt módon fölaprították, a (226) szárítóba jutnak, hol a meleg füstgázoknak hatása alatt száradnak, míg víztartalmuk 55%-ra nem csökkent, azután pedig az anyagnak azt a részét, melyet el kell gázosítani, a (227) briquettező sajtókban az elgázosításra alkalmas durva briquettekké alakítjuk át. Minthogy a sajtolási pogácsa oly természetű anyag, melyet mint az alább ismertetve van, igen előnyösen lehet föl nem aprított állapotában a gázfejlesztőknek táplálására fölhasználni, ha azt elég száraz állapotban sikerül előállítani, az eljárás
