64059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tőzegnek értékesítésére

- 18 — Magától értetődik, hogy a tőzegport a , szárító berendezéseken átszívatni is lehet, ekkor a porleválasztó berendezésnek elvezető csöve egy exhaustorral van összekötve. A szárító berendezéstől kiinduló vezetékben áramló gőz sebességének mindig elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy a száraz tőzegport magával vihesse, ezt a sebességet a száraz tőzegpor fajsúlyának és más tulajdonságainak megfelelően kell megszabni.. Ha a 28—30. ábrákban föltüntetett berendezéseket használjuk eljárásunknak foganatosítására, minden esetben kívánatos, hogy a szárító berendezésekbe kisebb levegőmennyiséget vezessünk be, mert ezáltal a lecsapódást könnyebben lehet elkerülni. Ha a levegő jelenlétét teljesen ki kell zárni, ezt az egyik exhaustornak elhagyásával érhetjük el, amennyiben a Schulzeféle szárító berendezésben a gőznek nyomását annyira fokozzuk, bogy az á tőzegport egy vezetéken át a porleválasztó berendezésekbe vezethesse. Ekkor a Schulzeféle szárító berendezést olyan porbevezető szerkezettel kell fölszerelni, mely a vízgőzöknek elszállását meggátolja. Külön exhaustornak alkalmazása azonban előnyösebb. Eddig nehézségeket okozott a könnyű tőzegpornak elválasztása a szárító berendezést elhagyó gázoktól, azonban, ha a szárító berendezést elhagyó gázokban lévő levegőnek mennyiségét csökkentjük, a gázoknak fajsúlya is csökken és a tőzegpor és a gázok fajsúlyának különbsége növekedik, tehát a porleválasztó berendezéssel a pornak leválasztása biztosabban végezhető. Bár a szárító berendezést elhagyó tőzegport száraznak mondottuk, ennek víztartalma igen váltózó lehet, de célszerű, ha az csak csekély, pld. 2—3%Ha a szárításra égési termékeket használunk, ezek, ha kívánatos, a tőzegport fölhevítik és így lehetővé teszik, hogy a tőzegport közvetlenül a brikettező sajtókba vezessük be. vagy hogy fölmelegített, ! brikettezésre kész állapotban raktározzuk J azt. Az égési termékek hőmérsékletének I azonban nem szabad oly magasnak lennie, hogy annál éghető anyagok, pld. szénmonoxyd keletkezhessenek. Bár az eljárásnak a 30. és 31. ábráknak alapján ismertetett foganatosítási alakjai bizonyos előnyöket biztosítanak a tőzegpornak szállítása közben történő fölhevítésénél, és gazdaságosnak annak következtében, hogy a füstgázok egyébként nem értékesíthető termékek, a 28. és 29. ábráknak alapján ismertetett foganatosítási alak mégis célszerűbb. Ha a tőzegpornak brikettezendő részét a föntebb jelzett módon akként szárítjuk, hogy azt finoman szétosztva, meleg égési termékekben szórjuk szét, a 29—31. ábráknak alapján ismertetett berendezéseknek egy része fölöslegessé válik és így a telepnek építési költségei csökkennek, az eljárás pedig egyszerűbbé lesz. Ekkor az 55% vagy ennél kisebb víztartalomig megszárított sajtolási pogácsákat a brikettezendő és a gázfejlesztésre fölhasználandó részre osztjuk, a gázfejlesztésre fölhasználandó részt elkülönítjük és vagy az előbb követelt módon, teljesen vagy annyira megszárítjuk, hogy a Schulze-féle szárító berendezésekben már csak kismérvű szárítást igényeljen, vagy briketteknek hozzákeverése mellett közvetlenül a gázfejlesztőbe, a brikettezendő részt pedig közvetlenül az aprító gépekbe vezetjük, hol azt fölaprítjuk, azután pedig a szárításra használt gázokba szétszórva, megszárítjuk. Ennél a foganatosítási módnál a telepnek a szűrő sajtók mögött és a gázfejlesztő előtt lévő része csak az aprító gépekből, a meleg gázoknak vezetésére szolgáló vezetékből, a porleválasztókból, a készlettartályból és a brikettesajtóból áll. A szűrő sajtókban és a meleg gázokkal való kezelés által víztartalmának főrészétől elválasztott, nedvesen szenesített tőzeg minden további mechanikus kezelés nélkül vagy ilyen kezelés után igen tömör és szilárd brikettekké alakítható át, ha azt teljesen kiszárítva és 120° C, vagy ennél magasabb hőmérsékletre fölhevítve, lökésszerű nyomásnak alkalmazásával sajtoljuk.