64043. lajstromszámú szabadalom • Berendezés munkaidők vagy hasonló értékek följegyzésére

.cektartó munkahelyzetében van (28), a (8. ábrán), (87) görgője a megfelelő (86) pecekkel kapcsolódik (13. ábra), és a (84) féksarut leemeli a (77) összeadókerékről úgy, hogy ez a (60) tengellyel együtt elforoghat. Amint a (28) tartó nyugalmi helyzetébe tér vissza, a (83) fékemelőt elereszti úgy, hogy a (85) rúgó a (84) féksarut lehúzza és ez a megfelelő (77) öszszeadókereket megállítja. Hogy az összes (84) féksarukat egyszerre emelhessük meg, mikor az összegező berendezést kezdeti állásába akarjuk viszszaállítani, egy (88) harántsin van alkalmazva (9. ábra), melyet rendesen egy (89) rúgó tart lenyomva és mely a tartókeret fölső végén a (83) fékemelök mellső végei alatt nyúlik el. Ez a sin hátsó végén forgathatóan van ágyazva és lefelé nyúló (90) végével (1. és 2. ábra) az (51) lengőtengely végén alkalmazott sugárirányú (91) karral kapcsolódik (2. ábra). Mikor a tartókeretet a leírt módon előre forgatjuk, ez a (91) kar a (88) sin (90) végébe ütközik és így a (84) féksarukat a 9. ábrán látható helyzetükből a 13. ábrán látható helyzetükbe forgatja. A kikapcsolódás közvetlenül az előtt történik meg, mielőtt a keret előremozgásának végét elérte. * A kereten elől egy (92) lemez van alkalmazva (1., 2., 7., 8., 9., 13. ábrák), melylyel mindegyik (77) összeadókerék (93) csapja kapcsolódik. Ez a csap annak az időnek kezdőpontjával áll szemben, mely alatt az összeadókeréknek jeleznie kell. Mikor a (93) csapok éppen a (92) lemez fölső élével állanak szemben (8. ábra), akkor az összes (77) összeadókerekek kezdeti állásukban vannak, miért is az összeadókerekek visszaállítása céljából csakis az szükséges, hogy a (60) tengelyt a (61) kézikerék segélyével addig forgassuk, míg a (93) csapok a (92) lemezt nem érik. Hogy a (13) följegyződob egy fordulatnál nagyobb fordulatot ne végezhessen, kerületén egy (94) toldata van (5. ábra), mely a tartók (29) forgáscsaplemeze egy kivágásának (95) fölső élébe ütközhetik (14. ábra) és így a dob további forgását és a (100) följegyzőpeceknek a dobotí lévő (20) papir fölött való újabb elhaladását, tehát a följegyzések megrongálását meggátolja. A 19. és 20. ábrákon a beállítható időzetkapcsoló látható, melynek (101) m(unkakapcsolója avval a géppel van összekötve, melynek munkaidejét föl kell jegyezni. Ennek a kapcsolónak nincs nyugalmi kontaktusa, munkakontaktusát (r3) jelzi, karját pedig a (103) vezeték köti össze a (102) áramforrással, melynek másik sarka a (104) vezeték útján van a fölr jegyzőberendezés fővezetékével és ennek közvetítésével mindegyik kikapcsoló (35) lengőkarjával összekötve. Az (r3) munkakontaktust a (105) vezeték köti össze a megfelelő följegyzőpecektartó munkaelektromágnesével. Ez a (105) vezeték a 18. ábrán látható (44) vezetéknek felel meg. Mikor a (101) kapcsoló munkaállásába megy, a megfelelő pecektartó teljesen a föntebb leírt módon megy ugyancsak munkaállásába és az áramkör a följegyzőberendezésben a (35) kikapcsolónál meg* szakad. Egyidejűleg azonban az áram a (106) vezetéket magába záró mellékáramkörön, a (107) elektromágnesen és a (108) vezetéken megy vissza a (104) vezetékbe, illetve a (102) áramforráshoz úgy, hogy a (107) elektromágnes mindaddig gerjesztve marad, míg a (101) kapcsoló munkaállásában van. A (107) elektromágnes forgatható (108a) fegyverzetét rendszerint egy (109) rúgó tartja leszakítva és a fegyverzet fölső végén a (110) rúgót és a (111) kontaktuszáró darabot viseli. A beállítható (112) emelőnek szigetelőtuskón elrendezett két villás (113, 114) kontaktusa van, melyek közé a (111) záródarab beléphet. A (114) kontaktust a (115) vezeték köti össze a (103) vezetékkel. A (103) vezeték a megfelelő pecektartó nyugalmi mágneséhez megy és a 18. ábra (48) vezetékének felel meg. Mikoí tehát a (108a) fegyverzet a (107) elektromágnestől távolodik, a (113,114) kontak-