64043. lajstromszámú szabadalom • Berendezés munkaidők vagy hasonló értékek följegyzésére

tétjük a dobra, hogy áttörései a (17) csa­pok feje fölött feküdjenek, azután pedig a csapokat akként forgatjuk el, hogy fe­jük az ellenkező helyzetbe kerüljön. Ezután az ív másik végének áttöréseit húzzuk föl a csapokra és ezeket eredetii állásukba forgatjuk vissza, minek követ" keztében az ív a dobon a 17. ábra szerint fogva van tartva. A berendezés bal oldalán (1. ábra) nyolc (21., 28) iró- vagy följegyzőpecektartó (7., 8., 9., 13., 14. ábrák) vannak alkal­mazva, melyek négyféle különböző hosz­szúságúak. A leghosszabb a (21, 22), rövi­debb a (23, 24), még rövidebb a (25, 26) és legrövidebb a (27, 28) írópecektartó. Az írópecektartók a (29) lemezen (9., 13. és 14. ábrák) forgathatóan vannak! í'ölsze^ relve. A forgáscsapok a pecektartók köze­pén akként vannak elrendezve, hogy ezek fölső végei egy egyenesbe essenek. Mindegyik pecektartónak ellapított, fegy­verzet gyanánt szereplő alsó vége van. A (21, 23, 25 és 27) pecektartók fegyverzet­végei a (29) forgócsaplemez mögé van­nak görbítve, míg a (22, 24, 26 és 28) író­pecektartók fegyverzetvégei előre görbül­nek (13. és 14. ábra). A (21, 23) tartók fegyverzetvégei a (29) lemez alsó vége alatt vannak elrendezve, míg a (25, 27) tartók alsó része a (29) forgáscsaplemez­ben alkalmazott lyukasztásokon megy át. (14. ábra.) A fegyverzetvégek fölváltva előre és hátra fordulnak és négy külön­böző magasságban fekszenek. A (29) lemez, végein két (30, 31) tartó­keretvéglemezzel van kapcsolva, (1., 2., 5. ábrák) és ezek által alátámasztva, ezen­kívül pedig az a (32), illetve (33) mellső és hátsó kapcsolólemezt is viseli (13. ábra). Ezek a különböző lemezek mere­ven vannak egymással kapcsolva. A (32, 33) lemezeken párosávalv elrendezett elek­tromágnesek vannak alkalmazva, mind­egyik fegyverzetvég mindegyik oldalárt egy-egy (14. ábra). Ezeket az elektromág­neseket a rajzon (I), illetve (R) jelzi. Az (I) elektromágnesek arra szolgálnak, hogy a tartókat a működésen kívüli, az (R) elektromágnesek pedig arra, hogy azokat a működési helyzetekbe állítsák. Ha a megrajzolt berendezést elölről nézzük (14. ábra) az (I) elektromágnesek a fegy­verzetvégek bal, az (R) elektromágnesek jobb oldalán foglalnak helyet. A (32, 33) kapcsolólemezek (34) szigetelőtuskókkal vannak fölszerelve (8. ábra), melyek kö­zül mindegyiknek két alsó sarkában (i) és (r) kontaktusa van. Mindegyik (34) tuskó­nak forgatható (35, 36) karjai vannak (8., 9., 13. ábra), a (35) kar alsó végén pedig egy mozgatható (37) kontaktussal van föl- • szerelve, melyet fölváltva az (i) és (r) kontaktussal lehet érintkezésbe hozni. A (35, 36) karok külső végeit (38) rúgó köti össze és a karok ide-oda mozgásuknál a holt ponton túl tovalengenek. A karok végei forgathatóan vannak ágyazva és szomszédos végeik egymás fölé fogódza­nak. A villás végek az írópecektartók alsó ellapított végével összekötött (39) peckek­kel vannak kapcsolatban. Mindegyik (34) tuskó, közepén egy hasítékkal van ellátva, melyben a (39) pecek mozoghat. Ezt a szerkezetet a következőkben kikapcsolok^ nak fogjuk nevezni. A 18. ábra az írópecektartók és a föl­jegyző berendezés működési módját tün­teti föl. A csatolt rajzon a berendezés fü­résszel kapcsolatban van ábrázolva. A két (rl és il) kontaktussal ellátott (40) fő­kapcsoló a szíjállítószerkezet hatása alatt áll úgy, hogy mikor a szíj a laza szíjdobon fut, a kontaktus mozgatható karja a kap­csoló (il) nyugalmi kontaktusán, mikor pedig a szíj az ékelt szíjdobon fut, annak (rl) munkakontaktusán áll. A Í41) muii­kakapcsolónak (j2, i2) munka- és nyu­galmi kontaktusai vannak és mozgatható karjának csúcsa az (r2) munkakontaktu­son fekszik, mialatt a fürészen deszkák mennek át. A (40) főkikapcsoló mozgat­ható karjával egy (42) telep van kap­csolva, (rl) munkakontaktusától pedig a (43) drót megy a (41) kapcsoló mozgat­ható karjához. Az (r2) munkakontaktus­tól egy (44, 45) drót megy a kikapcsoló (r) kontaktusához, mely a szóban lévő

Next

/
Thumbnails
Contents