64022. lajstromszámú szabadalom • Kivonókészülék

— 2 — kerekek vaunak forgathatóan és eltolhatóan I a (6) tengelyen elrendezve. A (9) fogaskerék is (8) kapcsolófogakkal bír és e£y (11) fogasrúdba kapaszkodik. A (10) fogaskerék egy rugalmas (12) pöcökkel van ellátva, amely a (4) homlokkerék (14) furatába illik bele és a két kereket összekapcsolhatja. A (9) és (10) fogaskerekeket úgy kell elrendeznünk, hogy azokat a (4) homlokkerékkel fölváltva lehessen összekapcsolni. E célból azok (14) hornyokkal vaíF nak ellátva, amelyekbe (15) be- és kikapcsoló villák kapaszkodnak. A (15) villákat egy (16) rúd köti egymással össze, mimellett e villákat a (17) emelő segélyevei ideoda mozgathatjuk. Mindegyik (1) állítóemelőnek egy csoport (4, 7, 9, 10) fogaskerék felel meg és az összes kerékcsoportok (15) kapcsolóvillái a (16) rúd által egymással össze vannak kötve. A (7) fogaskerekek arra szolgálnak, hogy a kisebbítendőt számtárcsákra vigyék át. A (10) fogaskerekek a kivonandót számtárcsákra viszik át, míg a (9) fogaskerekek a maradékot a (11) fogasrudak révén (18, 19, 20, 21) dobokra viszik át, amelyek jelzőtárcsák gyanánt lehetnek kiképezve vagy kapcsolódobok gyanánt működhetnek. Az •utóbbi esetben azokat (22) nyúlványokkal kell ellátnunk, amelyek a maradéknak megfelelően állíttatnak be a működő helyzetbe, amelyben azok a pénzkidobótolókákat alkalmas ismert szervek révén a maradékösszeg kidobása céljából bekapcsolhatják. A találmány tárgyának működésénél azonban csak azon műveletek jönnek tekintetbe, amelyek szükségesek, hogy a (18—21) dobok a maradéknak megfelelően beállíttassanak. Ha a (18—21) dobokat (0—9) számjegyekkel látjuk el, amint az az 1. ábrán jelezve van, úgy a maradékot képező számjegyek (23) nézőnyílásokon keresztül (2., 3., 4. ábra) látha.tóvá tehetők. Az (1) állítóemelők (24) mutatókkal vannak összekötve és az állítóemelők mellett (0—X) számjegyekkel ellátott (25) skálák vannak alkalmazva, amelyeken a (24). mutatók az állítóemelők által való menesztésük alkalmával végig mozgattatnak. A (25) skálák egy-egy osztásvonallal többet mutatnak, mint a dobok. Ez az osztásvonal (X)-el van jelölve és az állítóemelők egy különleges helyzetét jelzi. Az (1) emelőket mindig a nyíl irányában a nullahelyzetből állítjuk be (2. ábra), ép úgy az egyesek (18) dobja is nullahelyzetéből mozgattatik a nyilak irányában (2., 3. és 4. ábra). Ellenben a (19, 21) dobok állandóan egy oly helyzetből állíttatnak be, amely a nullahelyzethez képest egy tizedfordulattal hátrább van, mint azt a 2. és 3. ábrák mutatják. Ezen dobok a (23) nézőnyílások alatt a nyugalmi helyzetben a (9) számjegyet mutatják a nulla helyett. A dobnak normális helyzete tehát 9990. Mindegyik (18—23) dob egy (26) fogaskerékkel van összekötve. Ezen fogaskerekeket a (11) fogasrudak hajtják. Az egyes dobok egy-egy (27) pöcökkel vannak fölszerelve, amely a dobok nyugalmi helyzetében egy rúgóterhelésű (28) emelőnek ütközik, melynek forgó mozgását a nyíllal ellenkező irányban egy szilárd (29) ütköző határolja (3. ábra). A dobok egy helytálló (30) tengelyen vannak forghathatóan ágyazva és azzal (31) spirálrugók (visszavezetőrugók) révén vannak összekötve, továbbá (32) kilincskerekekkel vannak fölszerelve, amelyeken a (34) bütyköstárcsák által működő helyzetükből kiforgatható (33) rögzítőkilincsek kapaszkodnak. A visszavezetőrugóknak az a rendeltetésük, hogy a dobokat a (33) kilincsek oldása után nyugalmi helyzetükbe vigyék vissza. Ha pl. a kisebbítendő 1000 és a kivonandó 3, úgy a maradék 997 és ezt kell a (18— 21) dobok által beállítani. Ez a következőkép történik: A (4, .7, 9, 10) kerekek a 4. és 5. ábrán föltüntetett kiindulási helyzetben vannak, amelyben a (4) és (10) kerekek egymásba kapaszkodnak, míg a (9) fogaskerék a (4) kerékkel nem kapcsolódik. A dobok 9990-en állnak. Most az (1) állítóemelőt 0-ról a kivonandóra, vagyis a III. helyzetbe mozgatjuk. Ha a (10) kerékkel egy számtárcsa