63986. lajstromszámú szabadalom • Litográfiai nyomtatóberendezés

- 2 -megismétlésére való tekintettel nagy számú kellően vésett hengert kellett raktáron tartani, rendkívül költséges volt, addig másfelől nem is nyújtott oly kielégítő gyakorlati eredményt, mint a litográfiái nyomás, aminek oka a nyomtatásra használt közeg természetében keresendő. Továbbá az anilin és rokon festékeknek kelmék nyomtatására való alkalmazása nagy számú költséges vegyi és másféle mellékelj árást von maga után, mivel ezen festékeknek nincs természetes vonzódás suk a kelméhez és így többé-kevésbbé tökéletlen mesterséges eszközökhöz kellett folyamodni, hogy a kelme a festék fölvételére előkészíttessék és a már fölvitt festék a kelmén rögzíttessék. Általánosan ismeretes, hogy a kelmenyomás költségeinek nagy része ezekre a műveletekre esik. Azonkívül az anilineljárással igen nehéz bizonyos fajtájú anyagokra nyomni, éppen mivel az alkalmazott festéknél, az említett vonzódás hiányzik. Ezen anyagoknál és úgyszintén bizonyos mintáknál a tömbnyomáshoz kellett folyamodni, amely kézi eljárás lévén, természetesen még költségesebb. Azonban az anilineljárás, minthogy folytonos, az eddig gyakorolt litográfiái eljárás fölött azzal a jelentékeny előnynyel bír, hogy a kelme egyidejűleg több színben nyomtatható. A litográfiában, ahogy eddig gyakorolták, tényleg csak ritka esetben volt lehetséges két vagy három színben (megszakításokkal) egyszerre nyomtatni és gyakorlati célokra a nyomást mindig csak egy színre korlátozták ugyanazon időben, mivel a sokszínű gépek költségesek és nehezen kezelhetők voltak s amellett csak hosszabb idő múlva lehetett egyik munkáról a másikra áttérni, amely nehezségek az ilyen gépeket az általános használatra — nagy és szokatlan megrendelésektől eltekintve — alkalmatlanná tették. Másfelől azonban a litográfiái nyomáshoz használt olajfestékek, ha kellően vannak keverve és fölvive, tudvalevőleg a karton, vagy általában szövetnyomásra sokkal alkalmasabbak, mint az anilinfestékek, mivel a szövethez természetüknél fogva vonzódnak és rögzítésükhöz nem kívánnak mesterséges segédeszközöket, mint anilinnyomás esetében a vízfestékek. Azonkívül a litográfiái festékek épp úgy moshatók, mint a legjobb anilinfestékek, amellett higienikusabbak, a kelmét óvják s sokkal művészibb kezelést tesznek lehetővé, mint az anilinfestékek. Az anilineljárásnál a festéket először a mintahenger egész fölületére fölviszik, azután a hengerfölületnek be nem vésett részeit egy vagy több pontosan beállított acéllemez segélyével lekaparják, amely művelet a legnagyobb figyelmet igényli, hogy egyfelől a mintahenger meg ne sérüljön, másfelől pedig a festék, ahol nincs reá szükség, eltávolíttassék. A litográfiánál ezek a nehézségek teljesen el vannak kerülve. A sokszínű nyomásnál általában, akár anilin, akár litográfiái eljárás esetén, fontos követelmény, hogy a különböző szinek pontosan egymáshoz illeszkedjenek. E szempontból a litográfiái papirnyomás esetén nagy hátrányban volt, ha az anilineljárásnak szöveten elért eredményeivel^ összehasonlítjuk, mivel a papir a hőmérsékletváltozások folytán, amelyek az egymásra következő színek nyomtatása közötti időkben fölléphetnek, kiterjeszkedik és összehúzódik. Ha a különböző színeket egyszerre, vagy folytonos műveletben egymásután és ugyanazon géppel lehetne nyomtatni, akkor az eredmény nemcsak nagy időmegtakarítás, hanem egyúttal az összeillesztés nehézségének teljes megszüntetése is volna. A fönt jelzett nehézségek következtében egyfelől a kartonnyomásban, másfelől az általános litográfiában és néhány rokon iparágban jelenleg alkalmazott eljárásokról és berendezésekről, minthogy ezek oly kevéssé illettek egymáshoz, az volt a vélemény, hogy a közöttük lévő távolság nem hidalható át, ámbár mindenki előtt, aki e kérdést tanulmányozta, teljesen világos volt, hogy ezen föladat sikeres meg-