63985. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ásványkeverékek szeparálására

Megjelent 1914. évi május hó 30-án. MAGY. gjW KIR. SZABADALMI W^ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 68985. szám. XH/b. OSZTÁLYEljárás ásványkeverékek szeparálására. MASCHINENBAU-ANSTALT HUMBOLDT CÉG CÖLN-KALKBAN ÉS BARTSGH W. J. IGAZGATÓ CÖLN-DEUTZBAN. A bejelentés napja 1912 október hó 26-ika. Elsőbbsége 1912 január hó 22-ike. A közönséges fajtájú többszitás, ülepítő gépekről köztudomású, hogy az egyes ülepítőszakaszokban már különválasztott ércek a következő szakaszba való átlépésükkor ismét összekeverednek. Ezen a sokszitás ülepítő gépeknél bekövetkező folytonos, újból való összekeveredés különösen hátrányosan hat pl. az ólomfény-, kénkovand- és cinkfénylemez-érckeverékek földolgozásánál, minthogy mindegyik ülepítőszakaszban az egész ülepítőfolyamatot mindig elülről kell kezdeni. A tisztára ülepítés, főleg a legkönnyebb kőzeté, mindig csak egy ülepítő szitán megy végbe. Tiszta kőzet ennélfogva csak aránylag igen csekély adagolás esetén érhető el. Az ülepítő gépek teljesítőképessége tehát csökken, sok haszontalan és holt munka végeztetik és így ezen, ma általánosan használt többszitás ülepítő gépek hatásfoka igen {sekély, tekintet nélkül arra, hogy az alkalmazott ülepítősziták milyen rendszerűek, vagy szerkezetűek. Valamely érekeveréknek az egyes anyagfajták fajsúlykülönbsége szerint rétegenkint való szeparálása, mint ismeretes, aránylag gyorsan megy végbe, vagyis többszitás ülepítő gépeknél legnagyobb részben már az első ülepítőszitaszakaszon. Ha tehát ezen megkezdődött különválasztidiSt') d> jelen találmány értelmében, az egyes rétegek megszakítása vagy újból való öszszekeveredése nélkül a következő ülepítőszitaszakaszokon folytatjuk, akkor természetesen az ülepítés ezen új módjánál az ülepítendő anyagnak mindig jobb és élesebb rétegeződése megy végbe. Ennek következménye, hogy még tetemesen nagyobb adagolásnál is az anyagokban igen tökéletes különválasztódás megy végbe, mely anyagokat az adagolóhelytől az utolsó ülepítőszitaszakasz felé vezető útjukon a faj súlykülönbségnek megfelelően egymásután elkülönítjük. Minthogy a meddő kőzetek, melyek a leghosszabb utat teszik az adagolóhelytől az ülepítőszitaszakaszig, folytonos, mindig tökéletesebben elkülönülő réteget képeznek és az egyes ülepítőszitaszakaszokhoz áramló anyag mennyisége mindinkább csökken, ennélfogva valamennyi könnyebb és összenőtt ércalkatrész is tökéletesen kiválasztható. így tehát a kőzetben a veszteség a legnagyobb mértékben csökken.