63978. lajstromszámú szabadalom • Kormányzó és önműködő stabilizáló berendezés röpülőgépekhez
den tagja vagy csak egyetlen vezetékbe, pl. a (10) vezetékbe van iktatva, vagy pedig az illető elektromágnes csoport miniden tagjának külön-külön vezetéke van. miként ez a mellékelt rajz 14. ábráján (a, b, c, d és a', b', c', d')-vel van megjelölve. Az első esetben tehát négy vezetékről, utóbbi esetben pedig négy vezetéksorozatról kell szólanunk. A kapcsoló és billentő berendezésnek fontos részét alkotja továbbá a négy (18, 19, 20 és 21) érintkezési sinpár, melyek az émlitett négy (10, 11, 12 és 13) vezetéknek megszakított sarkait alkotják és minden érintkezési sinpár egyik tagja ugyanazon pár másik tagjának közelében közösén és minden két (18 és 19) sinpár a másik két (20 és 21) sínpárra 90c -os szögben egyegy körívalakú (22 és 23) szánra szerelve helyezkedik el. Ezen szánok a regulátort közrefogják és a giroszkóptokkal koncentrikus (24 és 25) vezetékekben egymásra merőlegesen ide-oda csúsztathatók. Mindkét (22 és 23) szán (26 és 27) fogasszegmenst visel. A szánok igazítását összetett emelővel végezzük. A (28) kézikeréknek (2. ábra) elforgatására a (29) karnak, (30) gömbcsuklónak, (31) fogasszegmensnek, (26) fogasszegmensnek, (22) szánnak és a reá szerelt (18 és 19) érintkezési testpároknak kell elmozdúlniok, míg a (28) kézikeréknek emelése vagy sűlyesztése a (33) rúd, (32) fogasszegmens, továbbá (27) fogasszegmens révén a (23) szánnak és a reá szerelt (20 és 21) érintkezési sínpároknak elmozdulását vonja maga után. A 8. ábrán föltüntetett szerkezeti megoldásnál a (28) kézikerékkel való működtetés szükségessé teszi, hogy az egyik giroszkópnál a szánok állítása céljából (34, és 35) szíjtárcsákat iktassunk közbe, miket a (36) szíj köt egymással össze. Csúszás meggátlása céljából a szíjtárcsák kerületükön apró bütykökkel láthatók el, a szíj pedig ezen bütyköknek megfelelő lyukasztással bírhat. Ha valamely elektromágnescsoport, pl. a (14) minden tagjához külön-külön (a, b, c, d) vezeték szolgál, akkor természetesen nem érintkezési sínpárokról, hanem érintkezési sinpársorozatokról kell szólnunk (14. ábra). Az érintkezési sínpárok szabályozó ellenállással bírhatnak és az egyazon szánon elhelyezett két sinpár, pl. a (18 és 19) sinpár (12. és 13. ábra), minthogy egymás mellett párhuzamosan haladó végeikkel egymásba nyúlnak a (4) zárótest által egyszerre is és külön is zárhatók. Ha a regulátor (4) áramzáróteste a 12. ábrán 0—0 helyzetet foglalja el, mindkét (18 és 19) vezetékben maximális erősségű áram kering. Ha a (4) áramzárótesttel jobbra haladunk, akkor a (19) vezetékpár ellenállása állandóan minimális marad, míg a (18) vezetékpárral kapcsolt vezetékben az áramerősség folyton csökken, végre a IV—IV-sel megjelölt helyzetnél a (18) vezetékpárban az áram megszakíttatik. A vezetékeknek a 14. ábrán föltüntetett elrendezése mutatja, hogy érintkezési sinpársorozatok alkalmazásával is lényegében hasonló eredményt érünk el. Ha a (4) áramzárótest a 0—0-sal megjelölt helyzetből jobbra halad, a (18) sorozatban, balfelé haladva pedig a (19) sorozatban csökken az áramerősségek összege. A II—II-vel megjelölt helyzetben, pl. az áramerősség a (19) vezetéksorozatban az (a, b, c, d) vezetékekben föllépő áramokból adódik, míg ugyanekkor a (18) vezetéksorozatnál csupán a (c' és d') vezetékekben keringhet áram. A 3. és 4. ábrán föltüntetett (8) mágnespálcák által alkotott áramzárótestekkel az áramzárás a súrlódás kiküszöbölésével van megoldva, mivel a fölső érintkezési (18 és 19) sínpárok fölött rugalmas (37) acélszalagokat alkalmazunk. Valamely (37) szalag csak akkor hidalhatja át az alatta lévő érintkezési sínpárnak mindkét tagját, amikor az illető szalag a röpülőgép billenése, vagy az összetett emelő működtetése következtében a (8) mágnespálcák valamelyikéhez oly közel jut, hogy ennek vonzása legyőzi azt az erőt, amely a (37) szalagot a sínpárral való érintkezés-
