63969. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a liszt öregbítésére és fehérítésére

analyzisében jártas vegyész részére lehetővé válik az egyes lisztfajták által kívánt gázmennyiséget pontosan meghatározni. Különböző lisztfajtákkal végzett számos kísérletem által megállapítottam, hogy az alkalmazott klórgázmennyiségek határai 1 s.r. klórra 5000 és 10000 s.r. liszt között fekszenek. A találmány szerinti eljárás egy nagy előnye abban áll, hogy malmokban könnyen alkalmazható. A malmoknak nem kell többé a klórgázt a régebbi eljárások előírásai szerint előállítani, minthogy a találmány értelmében a malmok használatra kész gázt kapnak. A liszt kezelésének eszközlésére és egyenletes eredmények elérésére igen csekély tapasztalatra van csak szükség. A mellékelt rajzokon az eljárás foganatosítására szolgáló készülék van föltüntetve. Az 1. ábra a készülék oldalnézete, részben metszete, mimellett a reakciótér kisebb léptékben van rajzolva, mint a készülék többi részei. A 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala szerinti metszet. A 3. ábra az egyik gáztartány és a gázfőcső között lévő zárószelep metszete. (10) jelöli a zárt reakciótartányt, melyben a lisztet kezeljük. A liszt ezen a tartányon fölülről lefelé esik és alkalmas eszközök által mozgásban tartatik. így pl. a tartány belsejében tölcséralakú (11) betétek sorozata van elrendezve, melyeken belül (12) tárcsák vannak egy függélyes (13) tengelyen elhelyezve. A tengelyt a (14, 15) kúpkerekek által a (16) hajtótengelyt hajtja. A folyékony klórt (17) palackok tartalmazzák, melyek kiürítésük után új, megtöltött palackokkal helyettesíttetnek. A föltüntetett példánál két palack van alkalmazva, melyek a (18) cső két végével vannak összekötve. A cső mindegyik végén egy zárószelep (3. ábra) van elrendezve úgy, hogy a klórnak a palackokból fölváltva való kibocsátásánál a liszt kezelését nem kell megszakítani. A klór a (17) palackból a (19) csöveken át a (20) szelepűrbe kerül, mely ! a (21) toldatban van kiképezve. A (21) toldatok a (18) cső végeivel vannak összekötve. A gáztáplálást a (22) szeleptest zárja el, melynek (23) orsója a (24) tömítőszelencén át a (25) csavaranyába lép be, mely utóbbinak négyszögletes (26) vége, egy csavarkulcs segélyével forgatható. A (25) orsót a (27) tok a* (21) toldatban tartja, azonban forgást végezhet. A (22) szelep (28) pecekkel bír, mely a (20) üreg (29) hasítékában van vezetve. A (20) üregből a (30) furat a (21) toldaton át a (18) csőhöz vezet. A gáz a (18) csőből először előnyösen egy (31) tartányba lép be, mielőtt a rekciótérbe kerül. Ezen tartány célja egyszerűen az, hogy ama csövekben lévő gáz mögött meghatározott nyomás biztosíttassák, melyek a reakciótérhez vezetnek. A tartány használata önkényes. A (18) csőből kiáramló gáz mennyiségét a (32) szeleptest (2. ábra) szabályozza, mely a (18) csőbe becsavart (34) tokban kiképezett (33) szelepfészekkel működik össze. A (32) szelep igen finom beállítású, úgy hogy a (18) csőből kilépő gázmennyiség igen pontosan meghatározható. A szelep (35) pecekkel van ellátva, melyet a (36) hasíték vezet. A szeleporsó fölső (37) része az üreges (38) orsóba van becsavarva, mely a (39) állványzatban van ágyazva. A (38) orsó a (40) fogaskereket tartja, mely a (43) kézikerékkel ellátott (42) tengelyen lévő (41) fogaskerékbe kapaszkodik. A (37) orsó a (44) gumitömítésen ós a (45) sárgaréztömítésen van átvezetve, mely tömítéseket a (46) csavaranyák biztosítják. A (32) szelepen átlépő gáz a (47) csövön át a (31) nyomótérbe kerül, ahonnét a (48) csövön át a (10) reakciótérbe vezettetik. A készülék előnyösen oly módon építtetik, hogy két vagy több reakciótér alkalmaztatik. Ha a reakcióterek száma 2, úgy mint a föltüntetett példánál, akkor a (31) nyomóterek és a (48) gázcsövek száma Síintén 2. A (18) csőbe a (49) nyomásmérő van beiktatva. A nyomásnak a (18) csőben való megállapítása által a reakciótérhez haladó gáz mennyisége a (32) szelep beállítása által pontosan meghatározható.